2017. 02. 09.

Task Force Beschleunigung – előny a tömegközlekésnél

Berlinben a buszok és a villamosok menetidejét forgalomtechnikai eszközökkel szeretnék csökkenteni, ezért a TXL miatt életre hívott szakértői csoport tovább dolgozik.






A tegeli repteret a belvárossal összekötő TXL nevű viszonylat komoly vihart kavaró megrövidítése és visszahosszabbítása volt a modellprojekt, az ott szerzett tapasztalatokat fogják fölhasználni a járatok pontosságának növelésére és a menetidők csökkentésére.
Berlinben – legutóbb – 2004 óta minden buszvonalon elöl kell felszállni, de a csúcsidőben ezt rendszeresen felfüggesztik a járművezetők. Az elsőajtózás miatt azonban a vonalak 80 %-án hosszabbak a menetidők, mint évekkel ezelőtt – derül ki a legutóbbi felmérésből. Ebből következik, hogy több jármű és járművezető kell a szolgáltatás változatlan járatkövetéssel való fenntartásához.

A Mollstraße és az Otto-Braun-Straße sarkán fordul be a Hackescher Markt felé tartó csatolt GT6N-szerelvény. A BVG a járművezetőhiány okozta ritkább követést hosszabb szerelvényekkel ellensúlyozta – itt persze nem téma az elsőajtózás, hiszen a villamosnak az összes ajtaját igénybe lehet leszálláshoz éppúgy, mint felszálláshoz
(fotók: Adorján Péter)

Az elsőajtós rendszer mellett szól az, hogy az ellenőrzésnek köszönhetően – még ha az látszólag felületes is – csökken a jegy nélkül utazók száma (4,5-ről 1,6 százalékra) és évi 4,6 millió € származik jegyárbevételből. A statisztikák szerint viszont főleg nem ez befolyásolja a menetidőt, mert csak 0,9 másodperccel többet töltenek a megállóban a járművek (14,5 helyett 15,4) és az összajtózás csak rontana ezen, mert a hátsó ajtón leszálló utasok és a felszálló utasok kényszerű konfliktusba keverednek, így az utasáramlás egyirányúsításának előnyei elvesznek.
A német fővárosban régóta vissza-visszatérő „várospolitikai gumicsont” az elsőajtós felszállási rend. Az tény, hogy jelentősen csökken a bliccelők aránya és összajtós rendszerben csak még szigorúbb és nagyobb ellenőri gárdával lehetne megtartani a mostani mutatókat. Az is igaz, hogy látszólag lassítja az utascserét a megoldás, ám ez a legtöbbször az utasok szubjektív érzése. Budapesten is érdemes végiggondolni: egy elsőajtós járat esetében a legtöbbször amíg elől felszállnak az utasok, addig hátrébb akadály nélkül szállhatnak le, összességében flottul halad az utascsere, megfelelően szabályozott körülmények között – ez az előny elvész az összes ajtós rendszereknél, mindenki tömörül és száll fel-le a résen, amit éppen megtalált. Nyilván a járművezetőkre ellenőrzési (és sok helyen értékesítési) terhet is ró a rendszer, de a résztvevők érdekeltté tételével ez a folyamat is megfelelően irányítható.
Az elsőajtós felszállási rendnek megvannak a maga előnyei, a kérdés csak az, hogy ezeket az előnyöket vajon alig egy másodpercért érdemes-e feláldozni?
(fotó: Halász Péter)
Berlinben a menetidők tekintetében a rosszul vagy egyáltalán nem hangolt forgalomirányító lámpák, hiányzó tömegközlekedési sávok és alulméretezett megállók a „fő bűnösök”. Ezeket a változásokat szeretné a BVG vezetése, amit Regine Günther közlekedésért felelős szenátor is támogat. Az első vonalakon már munkához is láttak (M41, 136 és 236), hamarosan az M27, M48, M85, M4 és M6 vonalakon is munkához látnak, elsősorban a buszsávok kijelölésével és a lámpaprogramok megfelelő módon való átállításával igyekeznek a tömegközlekedést előnyben részesíteni.

Adorján Péter, Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.