2018. 07. 28.

Képeslap helyett – Berlin, 2013 – 2. rész

Egy hét után folytatjuk „valós idejű”, de öt évvel elcsúsztatott berlini kalandozásainkat. Ahogy már előző írásunk bevezetőjében is írtuk, öt év már olyan távlat, ami során sok minden megváltozhat, pláne igaz ez Berlinre. Továbbra is 2013 nyarán kalandozunk a német szövetségi fővárosban és környékén és idézzük fel az akkori eseményeket apró történetekkel.





Folytassuk hát utazásunkat ott, ahol az előző részt abbahagytuk. Igaz, egy új nap kezdődött azóta történetünkben is, ráadásul egy különleges helyszínen járunk, amire az, aki mondjuk idén járt először Berlinben, rá sem ismer. Bizony, a Warschauer Brückéről tekintünk kelet felé, a Warschauer Straße S-Bahn-megállóra. A kép jobb szélén az ideiglenesen üzemelő egyetlen peront látjuk, ami a városközpont felé tartó vonatokat fogadja. ez már új építésű peron, felette azonban a régi gyalogos felüljáró feszül és vezet át a velünk szemben látható, részben már bontás alatt álló régi peronra, ami a kelet felé tartó szerelvényeket fogadja. Ma ott, ahol a lábunk előtti törmelékkupac van, az új állomás felvételi épületének váza tornyosul már.

Öt évvel ezelőtt, 2013-ban is már sejteni lehetett, hogy a dízel ICE-k, az ICE TD-k számára a hattyúdal lesz a Hamburg és Koppenhága közötti üzem. Ennek ellenére a DSB is beszállt a buliba némi anyagi támogatással, így viselheti a képen látható egység a DSB logóját, hiszen a DB-től kibérelték a vonatot. A járatok kétóránként járnak-jártak Hamburg és Koppenhága között, ám a flensburgi határátmenetből lassan elkopnak – a Vogelfluglinién egyelőre tartják magukat még a nemzetközi vonatok. Az ICE TD-k azonban szépen lassan ismét eltűnnek a kínálatból, a nem túl megbízható szerelvényeket a DB Fernverkehr szépen lassan selejtezi.
A járművek karbantartását részben a berlini Rummelsburg telephelyen végezték, így szükséges volt legalább szolgálati vonatként áthúzni a szerelvényeket Berlinbe. Ha meg már áthúzzák, meg is hirdették őket az utazóközönségnek, így jókora kerülővel jött létre a Berlin–Hamburg–Koppenhága ICE-járat. Nemhogy a repülővel nem versenyképes, de a rostocki kikötőből induló kompokkal kombinálva a közúti utazást, szintén gyorsabban feljuthatunk északra. A képen látható szerelvény éppen a Warschauer Straße megálló mellett kocog a Stadtbahnon az Ostbahnhof felé, ahonnan hivatalosan indul a koppenhágai ICE.

Berlin mellett három hangulatos kis villamosüzem működik. Ezek közül a strausbergivel már találkozhattunk írásunk első részében, ezúttal pedig a vágányfelújítás miatt erősen kurtított szakaszon üzemelő schöneichei villamosról is megemlékezünk. Ezen a nyáron – még mindig 2013-at írunk – csak Friedrichshafen és Rüdersdorf, Marktplatz között járt a 88-asként a közlekedési szövetségbe integrált járat. A végállomásig terjedő szakaszon pótlóbuszok jártak. Az ideiglenes végállomás ráadásul nem is a Marktplatz kitérőbe került, hanem még előtte, a Straße der Jugend és a Kalkberger Platz (sic!) nevű utca sarkán került kialakítása. Sokat persze nem foglalkoztak a peron kialakításával, de igazából minek is? Jó ez így. A csonka fordulás miatt a vonalon csak a mannheimi eredetű DÜWAG-motorkocsik járhattak, a KT4-esek a kocsiszínben pihentek.

Pár lépéssel feljebb pedig már a Marktplatz kitérőt láthatjuk. A vágányfelújítást komolyan vették a vállalkozók, a teljes cserével így is egy héttel a kitűzött határidő előtt végeztek, a villamosforgalom a teljes vonalon így szintén egy héttel korábban (!) beindulhatott, ahogy arról mi magunk is beszámoltunk akkoriban.

Rüdersdorftól valóban csak pár kilométer dél felé Woltersdorf és a község villamosvasúti üzeme. A Gothawagenekkel operáló kisüzem a mai napig töretlen népszerűségnek örvend a helyiek és a villamosbarátok között is. A pótkocsis üzemet eddigre már ad acta helyezték, csak szóló motorkocsik közlekedtek az alapmenetrendben. A képen a 31-es pályaszámú motorkocsi várja a visszaindulást a zsilipnél lévő végállomáson, ahol amúgy meglenne a körüljárási lehetőség, ha mégis hoznának pótkocsit.
A Woltersdorfer Strassenbahn Gothawagenjei az 1950-es évek végén készültek. A 31-es példának okáért 1959-ben épült és Drezdából 1986-ban vette át a villamosüzem.

A woltersdorfi zsilip fontos része a Berlint körülölelő vízi útvonalaknak. A forgalma is ennek megfelelő, bár manapság már egyre kevesebb errefelé a teherszállítás, azért rendszeresen üzemel a zsilip, ottjártunkkor is többször segítettek a hajósoknak.

A közúti híd felnyitható kivitelben készült – azért, hogy a legalább a gyalogosok átjuthassanak a túloldalra, gyalogos felüljáró épült, onnan készült a fentebbi felvételünk.

A zsilip hídján át közlekedik az Erkner és Rüdersdorf között közlekedő 418-as busz is. Ezen a nyáron a már DB-vörös színű MAN Lion's Regio mellett egy régi, a Busverkehr Oberspree színeit viselő Setrával is találkozhattunk. A híd méreteit jól érzékeltetik az amúgy normál kivitelű autóbuszok.

A woltersdorfi templom mellett tempózik felfelé a folyóvölgyből a 31-es Gothawagen nyugat felé tartván. A villamos amúgy annyira fontos közlekedési eszköz a helyiek számára, hogy minden járatnak csatlakozása van az S-Bahn-hoz és attól, a villamos menetrendje pedig szintén az S-Bahn-éhoz igazítva változik. Az üzemben amúgy alig harmincan dolgoznak – a sok éven a villamosüzemet vezető legendás Monika Viktor sajnos 2018-ban elhunyt.

Új nap, újabb helyszín. Ezúttal ismét nyugaton, ám mégis a volt NDK területén járunk. Az egykor szebb napokat látott Priort állomásán a Potsdam felé tartó RB21-es viszonylatú Talent 2-es motorvonat robog át. A háttérben a Berliner Außenring egyik „mozdonyparkolója” is látszik: számos tehervonat itt cserél gépet, tehermentesítve a nagyobb rendezőket. Priortnak némi helyi forgalma is van, a Potsdam és Wustermark között közlekedő személyvonatok óránként egyszer megállnak itt.

A térség közlekedésben a buszok azért nagyobb szerepet játszanak. Itt a 662-es viszonylaton közlekedő kocsival találkozhatunk a priorti állomásnál. A járattal amúgy eljuthatunk az elstali rendezőpályaudvarhoz és az ottani megállóhelyhez is. A buszközlekedést 2013-ban a Havelbus intézte, azóta azonban a versenyjogi okok miatt szanszét darabolt cégből sok nem maradt, legfeljebb egyik-másik utódcégnél az amúgy meglehetősen impozáns fényezés. A fehér-szürke-kék kifejezetten jól áll szinte bármilyen autóbusznak.

Potsdam városában a ViP az, aki a városi közlekedést intézi. A cég buszflottájának alapját jelentették sokáig a Volvo 7700-as csuklósok, ám nem kifejezetten elégedett velük az üzemeltető. Manapság folyamatosan válnak a 2004 körül, tehát a fiatalabb budapesti kocsikkal egyidőben beszerzett járművektől. A képen a 695-ös viszonylaton a pirschheidei állomás felé tartó P-AV 950-es kocsi hagyja el a potsdami főpályaudvar előtti buszvégállomást.

A Mercedes-Benz Citaro-kkal úgy tűnik, elégedettebb a ViP, ezek nagy része most is üzemel még. Nem is csoda, a képen látható P-AV 961-es rendszámú kocsi 2010-ben hagyta el a gyárat. A kocsi amúgy nem vonalra, hanem a fotóstól jobbra található tároló felé tart.

Berlinben sem minden fenékig tejfel, a BVG-nél is bőven akad hibás kijelzővel közlekedő autóbusz vagy éppen olyan, ami a helyi üzemirányítási rendszerbe valami miatt nem tud bejelentkezni. Igaz, ilyenkor megoldásként jelentkezik az, hogy a kocsik ajtótlan oldalán lévő vonalcsíkos táblát teszik ki előre, ezen legalább a viszonylatszám szerepel. Mondjuk a célállomás meg nem, így ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy a B-V 3412-es rendszámú MAN Lion's City DD az X10-es viszonylat melyik (betétjárati) végállomása felé tart?
A felvétel amúgy a Zoologischer Gartennél készült, amint épp keresztezi a busz a Budapester Straßét. A csomópont telezöldes, így minden irányból mindenki mindenfelé is tart, nem kis fejtörést okozva ezzel a közlekedés többi résztvevőjének.

Picivel arrébb, a Joachimsthaler Straße és a Kurfürstendamm kereszteződésében a D-HLGB lajstomjelű mentőhelikopter segédkezett egy közlekedési balesetnél. A magyarországi szokásokkal ellentétben csak az egyéni közlekedést korlátozták, a tömegközlekedés a fel- és leszállást idejét kivéve haladhatott a helyszínen. A Christoph 33 hívójelű helikopter ekkor a senftenbergi bázis gépe volt. A baleset kimenetelésről nincs információnk.

Berlinben nagyon sok zöldterület van. A város történelmének sajátosságai miatt sok igen különleges: korábbi rendezőpályaudvarok, ipari létesítmények lettek ismét a természeté. Ilyen helyszín a Park am Gleisdreieck is, amely az egykori Anhalter Bahnhof előterét foglalja magában. A több szekcióban kialakított parkból ekkor még csak a Yorckstraßétól északra található rész volt látogatható, a többi rész biztonságos kialakítása még zajlott. A különleges parkokról a közeljövőben részletesen is szólunk majd terveink szerint.

Az U2-es metró egy látszólag indokolatlan hídszerkezeten hagyja el Ruhleben felé menet a Gleisdreieck állomást. A híd valaha az Anhalter és a Potsdamer Bahnhof váltókörzete felett ívelt át, ma pedig a Park am Gleisdreieck felett zörögnek át a vonatok. Illetve nem csak a park, hanem a Hauptbahnhof felé tartó észak-déli nagyvasúti alagút vágányait is keresztezi a metró.

Ha már az U2-es metrót említettük, akkor egy kép álljon itt az Olympiastadion melletti bázisról, ami az összes kisprofilú metróvonalat kiszolgálja. A telephely nem csak kocsiszín, hanem főműhely is egyben – ráadásul a Ruhleben felé vezető vágányok keresztülszelik a telephely szélét. A képünk az Olympiastadion állomás épülete melletti gyalogos felüljáróról készült, ami összeköti az állomás előtti teret és a kocsiszín mögötti kiskerteket.

A BVG mindig is szeretett kísérletezni különféle járművekkel. A képen például egy eredetileg üzemanyagcellás hajtású MAN Lion's City érkezik a Heerstraße végállomásra. Az egykori Heerstraße, Stadtgrenze végállomás ismerős lehet az OMSI játékosainak is, itt fordult az egykori 92-es busz, közvetlenül a szektorhatár mellett. a határállomásból sok már nem látszik, a buszforduló azonban megvan.
Visszatérve a buszhoz: a hidrogénüzemű busz 2006. októberében került a BVG-hez és 2015-ben vonták ki az állományból. Az X49-es viszonylaton három másik társával együtt üzemelt, ám úgy tűnik, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

A B-V 1345 rendszámú autóbusz ismerős lehet a budapestieknek is. A jármű néhány testvére ma már Budapesten közlekedik. Ez a kocsi azonban 2002 óta bőszen szolgálja a berlini tömegközlekedést. A felvétel helyszíne az M37-es busz végállomása, a Waldkrankenhaus Spandau nyugati végein. A kocsi amúgy a 130-as vonalon közlekedik, ami innen fordul vissza úgyszintén, de célpontja Ruhleben, az U2-es metró végállomása.

Mostani helyszínünkön már jártunk az előző részben, igaz, itt készült felvétellel még nem szolgáltunk. Pláne nem MAN Lion's City DD-ről, ugyanis a szóló Volvo-buszokról írott cikkünkben annál többet mutattunk innen. Most inkább csak a hangulat kedvéért mutatjuk meg itt a B-V 3270-es rendszámú emeletes kocsit, amint az M82-es vonalon célba veszi Marienfeldét.

Berlin déli végein a Verkehrsgesselschaft Teltow-Fläming a mai napig egyfajta múzeumot is a magáénak tudhat. A háttérben érkező alacsonypadlós kocsi mellett még mindig számos régi, magaspadlós járművet üzemeltet a VTF. Itt éppen Blakenfelde (Teltow-Fläming) buszállomásán járunk, a képen pedig TF-VG 67-es rendszámot viselő Mercedes-Benz O405-ös típusú kocsi várja azi indulást a 792-es viszonylaton. A kocsi 1996-tól 2017-ig szolgálta a közlekedési céget.

Tulajdonképpen kapáslövés, gyakorlatilag azonban igazi NDK-s nosztalgia: a DR számára épített sínbuszok ma már a nosztalgiaflotta részét képezik, ahol éppen megvannak. A 172 171 pályaszámú jármű a chemnitzi Köstner Schienenbusreisen tulajdona. A kép a blankenfeldei állomásnál készült – annak idején, a határzár idején az S-Bahn-hálózat maradványain ingáztak a város környékén, az NDK területén.

Drezda felől érkezve sokáig az első, amit megpillanatott az ember „Berlinből” az a külön szintre épült S-Bahn-végállomás. Az egyvágányos végállomás Blankenfeldében történelmi adottság, tovább is vezették volna a vonalat és más társaságé volt a mai nagyvasút és a S-Bahn annak idején. A nagyvasút középperonos megállójából kivezető utat pedig a jó öreg NDK rendszerű sorompók őrizték még 2013-ban is, hiába nem volt már ekkoriban sem szabványos ez a berendezés.

Blankenfeldéből vonattal jöttünk be Berlinbe ezúttal is. Igaz, a közszolgálati szerződés szerint már Talent 2-es motorvonatnak kellene jönnie, de szerencsére még a régi, felújított vagy a rendszerváltás környékén épített emeletes kocsikból álló ingavonat érkezett. Nem klimatizált ugyan, de kényelmes, tágas a motorvonathoz képest. A berlini főpályaudvar alsó szintjén tartott egy rövid pihenőt a szerelvény, majd indult tovább Stralsund felé.

Korábban már említettük a Havelbust: Berlin déli szélén ekkor még ez a cég szolgáltatott. Azóta már másik néven működő operátor van itt jelen, aki átvette a kocsik nagy részét is. A felvétel Stansdorf, Waldschänke buszállomásán készült: a településközpontban adnak egymásnak randevút a különböző feltáró járatok és a fővonalnak számító 601-es és gyorsjárati párja az X1-es viszonylat. A 601-esen közlekedett ekkor a P-AV 161-es rendszámú Mercedes-Benz Citaro G.

A Havelbus és leány- illetve partner- és utódcégeinek járműtörténete meglehetősen összetett. Egymásnak alvállalkoznak, különböző rendszámokat cserélgetnek... Így nem követhető könnyen a P-AV 581-es rendszám hivatalosan egy 15 méteres MAN-buszhoz tartozna, ehhez képest egy normál, 12 méteres kocsin láthatjuk ezt a hatósági jelzést éppen.
A busz mögötti épületben 2015-ig működött egy Kaiser's, ám a szemben lévő Lidl-filiáléval nem tudta felvenni a harcot, így bezárt. Sajnos a környéken az egyetlen hűtött italt és kávét kínáló létesítmény zárt be ezzel... Igaz, ma már a Kaiser's is a múlté lenne, ha megmaradt volna, akkor is egy EDEKA vagy REWE működne a falak között.

A 2013-as nyár eleje nem volt kedvező a folyók mentén: Budapesten a Duna, míg Németországban az Elba okozott gondokat. Olyannyira, hogy Berlin–Hannover nagysebességű vasútvonalon korlátozásokat kellett bevezetni, emiatt a távolsági vonatok Magdeburg felé terelve jártak, így Potsdam ismét távolsági vonatokat láthatott, még ha azok csak áthaladtak az állomáson. A 101 135-ös az amszterdami reptér felől érkező InterCity élén robogott át azon az állomáson, ahol jó évtizede még minden jobb IC és ICE megállt. Manapság Brandenburg tartomány székhelyén csak néhány InteCity-járat áll meg...

A következőkben már inkább csak ugrálunk a helyszínek és az érdekességek között. Bár a fenti kép igazából annyira nem is érdekesség, sokkal inkább szégyen: lassan évtizedes csúszásban van a Flughafen Berlin Brandenburg átadása, ám egyelőre ez még nagyon messze van most is – éppolyan messze volt 2013-ban is. Persze az A113-as autópálya mentén a táblák jelezték már ekkor is a repteret, de a piktogramot diszkréten letakarták.

A 218-as buszról még a RegionalBahn kezdetikor írtunk. A menetrend szerint nosztalgiakocsival is közlekedő járaton éppen az OMSI-ból is ismerős, egykori spandaui kocsit, a 3413-as MAN SD 200-ast sikerült kifognunk. A jármű a viszonylat egyik oszlopos járműve, ha nem a Büssing DE74-es közlekedik itt, akkor szinte biztos, hogy ezzel a kocsival utazhatunk. A kép a viszonylat „külső” végállomásán, a Pfaueninselnél készült a Messedamm felé visszainduló autóbuszról.

Ekkor még csak próbakocsi volt, azóta azonban már egy komolyabb mennyiségű VDL Citeát üzemeltet a BVG. 2013 nyarán egy másik társával együtt a 166-os viszonylaton tesztelte a típust a BVG. A B-V 1841es kocsi 2014 óta B-V 2322-esként dolgozik a BVG-nél, egységes formára hozva a többi VDL-el. A kép a schöneweidei S-Bahn állomás déli oldalán lévő buszvégállomásnál, a Sterndammon készült.

A regionális vasúti közlekedésben a 2012/2013-as menetrendi évad óta komoly részt vállalt az ODEG is. Két viszonylat üzemeltetését is elnyerték, a járművek pedig az RE2-esen és az RE4-esen emeletes motorvonatok lettek. A Stadler KISS-eket magyar szemmel is szokunk kell, hamarosan a MÁV-START fényezésében is felbukkannak majd a vonatok. Itt a főpályaudvar felső szintjére érkezett meg az ET 445.113-as számot viselő szerelvény.

Berlinbe a mai napig van még egy pár átszállás nélküli kapcsolatot kínáló EuroCity-vonatpár. Sajnos a MÁV-START szolgáltatásának kétes mivolta miatt a magyar járműveket nem szívesen látják a cseh és a német síneken és ez már 2013-ban is így volt. Mindenesetre az átszállásmentes, cserében közel 12 órás vonatút Budapestre maradandó élményeket és kalandot jelent a mai napig, pláne úgy, hogy nem a sötét alagútban, hanem a látványos Stadtbahnon keresztül hagytuk el a német fővárost egy tervezett vágányzár maitt. Így ama ritkaságot láthattuk, hogy magyar személykocsik világosban a berlini főpályaudvar felső szintjén is megjelentek.

Ezzel a felvétellel búcsúzunk is – két hétnyi berlini és brandenburgi kalandozás képanyagát láthatták olvasóink. Sok kép ismerős lehet, ám a hozzájuk kapcsolódó történetek most először láttak napvilágot sajtó alá rendezve. Reméljük, nem csak öncélú nosztalgiaként tekinthetünk írásainkra, hanem olvasóink is éppúgy élvezték az apró részleteket, mint mi, amíg kerestük a különböző adatokat és érdekességeket.

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.