2020. 10. 28.

Közeledik a mobiljegy – tesztüzemben már Bécs környékén is

Közeledik a magyar határhoz a mobiljegy: Svájcban már 2018-ban tesztüzemben volt, majd idén élesben is bevezetésre került a check-in/check-out rendszerű, utólagos fizetést lehetővé tevő mobiltelefonos jegyvásárlás alkalmazáson keresztül, most pedig Ausztriába is elért a Fairtiq-rendszer. Jelenleg Bécs, Alsó-Ausztria és Burgenland közös közlekedési szövesége, a VOR futtat tesztüzemet. Szerkesztőségünk egyik tagja földrajzi érintettsége okán bekerült a tesztüzembe, így első kézből osztja meg tapasztalatait a rendszerrel.



Svájcban már országos éles üzemben használatos a helyi fejlesztésű Fairtiq-alkalmazás, tavaly már München is rákapott, sőt, tavaly már az ÖBB tenderén is győzedelmeskedett a berni székhelyű Fairtiq. Az osztrák vasúti tesztüzemről 2020. második negyedévében volt szó, de a jelek szerint a koronavírus-járvány kicsit borította a terveket. Mindenesetre a második negyedév harmadik lett, az ÖBB pedig VOR, a többi stimmel - van a dolognak egy kis jereváni rádiós beütése. A tesztüzem viszont szeptemberben elindult, jómagam pedig füldrajzi érintettség okán, VOR-lakosként bekerültem a tesztelők körébe.

Mi működik, és mi (még) nem?


Az alkalmazás könnyen használható, egy hitelkártyával kötöttem össze pár kattintással és egy ellenőrző tranzakció lebonyolításával (1 cent vesz lesz a rendszer a kártya érvényességének ellenőrzésére). Ezután gyermekien egyszerű az alkalmazás használata, a nyitóképernyőn lévő gombot kell felszálláskor jobbra, az út végi kijelentkezéskor pedig balra húzni. Az alkalmazás villámgyorsan megtalálja a kiindulóállomást, bár ehhez az is kell, hogy a WiFi-hálózatokat, cellainformációkat ismerő és egyéb trükköket alkalmazó Google-helymeghatározás is be legyen kapcsolva – csak GPS-alapú helymeghatározásra állítva a készüléket az alkalmazás nem működik. (Ez nálam rossz pont, hiszen vidéken bőven elég lenne ez is, és az akkumulátort is kímélné a dolog, de fejlesztői szempontból érthető a megbízhatóbb helymeghatározás kikényszerítése, például metróállomásokra is gondolva.) Az utazás során a jegy ellenőrzése QR-kóddal történik, melyet az alkalmazás generál - ezt olvassa le a vonaton a jegyvizsgáló, vagy a buszon a járművezető. Az utazás végeztével az alkalmazás meghatározza a végállomást, és készen is vagyunk – kiírja az utazás árát, melyet majd a nap végén levon a rendszer az összekapcsolt kártyáról. Azért csak a nap végén, mert a rendszer mindig a kedvezőbb tarifát alkalmazza – ha például a nap során több utazást tettünk meg, mint ami a napijegy árát meghaladja, a nap végén az egyedi jegyek összesített áránál kevesebbe kerülő napijegyet fizetjük. Ahogy Berky Dénes kolléga fogalmazott egy korábbi cikkben: ennél egyszerűbb jegyvásárlási mód talán nincs is.

Gyakorlati tapasztalatok - gyenge pont a humánerőforrás


Ami a gyakorlati tapasztalatokat illeti, az első hetek alapján kiválóan működik az alkalmazás, gyorsan felismeri az állomásokat. Nagy előny, hogy az utazás így hamarabb megkezdhető, például az állomásra érve nem kell automatát keresni, egyenesen lehet menni a vonathoz – ennek lehet haszna, ha az ember késésben van...
Ami a menet közbeni ellenőrzést illeti, tesztüzem lévén még voltak kisebb zökkenők. Az ÖBB jegyvizsgálóit a jelek szerint jól felkészítették, nem akadt fenn senki és a kézi készülékek is simán leolvasták a QR-kódot. A GYSEV jegyvizsgálói már inkább meglepődtek, nem mindenki tudott a tesztüzemről - de az ő készülékeik is leolvasták a Fairtiq QR-kódját. A buszvezetőknél akadt be leginkább a dolog, hiszen ők nem géppel olvassák le a jegyeket, hanem a kiírt viszonylatot és kezdőidőpontot nézik. A Fairtiq-jegyben az a kihívás, hogy természeténél fogva nyitott végű, így a tesztüzemről nem értesült járművezetők nem tudták értelmezni a koncepciót. Egyikük mindenképpen napijegyként akarta elképzelni, ami nem lenne rossz közelítés, csak kiírt viszonylat hiányában ez sem ad támpontot a (földrajzi) érvényesség elbírálásában, hiába van „érvénytartam vége” jelzés a kód alatt. Az is látszott, hogy ha értesítették is a buszvezetőket valamilyen formában a tesztüzemről, ez nem jutott el mindenkihez, így kicsit a jóindulatra volt bízva, hogy felengednek-e a járműre a Fairtiq-jeggyel... Maga az alkalmazás viszont kiválóan működik, és amint az alábbi példák egyikéből látszik is, néha a rutinos felhasználót is érhetik apró (spórolási) örömök.
Az alkalmazásban megadható, hogy az utas milyen bérlet jellegű jegyekkel rendelkezik; ez a kör jelenleg elég szűk, csak a bécsi városi bérlet, illetve a nyugdíjasoknak szóló vasúti és teljes országos bérlet választható. A végleges alkalmazásban ez majd finomításra szorul, például a VOR éves vonali bérleteit jó lenne itt feltüntetni - de nagy kérdés, hogy a viszonylatos bérleteket milyen módon lehet „bekérni”  a felületen
A kezdőfelület nagyon egyszerű, a néven kívül csak a lényeg látszik: az aktuális állomás vagy megállóhely, alatta pedig egy csúszka, mellyel megindíthatjuk az utazást
Itt már egy megkezdett utazás, Wallern im Burgenland állomásról - az alkalmazás ezen kívül a bejelentkezéstől eltelt időt mutatja
Jegyellenőrzéskor az alkalmazás egy QR-kódot mutat, ezt tudja leolvasni a vonaton a jegyvizsgáló, vagy a városi közlekedési eszközökön az ellenőrök
Az utazás végeztével az alkalmazás rövid gondolkodási idő után meghatározza a végállomást, majd kiszámolja a jegy árát
A korábbi jegyek és fizetési státuszuk a számlatörténet menüpontban kereshetőek vissza
Egy trükkös utazás: a bécsi városi zóna határa mentén oldalazunk, Maria Lanzendorf még „vidék”, míg Schwechat vasútállomás már éppen a bécsi 100-as zóna határa (újabban, hisz sokáig egy megállóval beljebb, a város közigazgatási határa volt a zónahatár, és Kaiserebersdorf volt az utolsó állomás a 100-as zónában)

Erre az utazásra kétféle tarifa is létezik: csak „vidéki”, azaz Bécset nem érintő útvonalon 2,4 euro az ár (két zónás tarifa), míg a bécsi 100-as zónán át 4,2 euro lenne, hiszen ekkor az egy Bécsen kívüli zónát érintő 1,8-as „vidéki” árra ráteszik a fix, távolságfüggetlen 2,4 euros bécsi vonaljegy árát. Az előbbi esetben Maria Lanzendorf és Schwechat két vidéki zónának számít, míg utóbbinál Schwechatot a 100-as zóna részeként foghatjuk fel, tehát egy vidéki zónára (Maria Lanzendorf) vettünk kiegészítő jegyet a 100-as bécsi zóna határáig. És hogy miért mutat 1,8-at a fenti képernyőmentés? Nos, mivel az utas alapadatainál be van állítva a bécsi éves bérlet megléte, ezért a rendszer automatikusan az utóbbi eset szerint számolj a viteldíjat, az éves bérlet miatt pedig a 4,2-ből levonja a 2,4-et, azaz a bécsi vonaljegy árát.
Bónusz: de akkor miért 1,7 euro szerepel fizetendő összegként az 1,8-as jegyár alatt? Nos, ehhez már azt is tudni kell, hogy a tesztutas, jelen esetben e sorok írója, előzőleg a bécsi főpályaudvarról Maria Lanzendorf állomásáig vonattal utazott, 1,8 euros viteldíjjal (4,2 euros jegy mínusz 2,4 euros bécsi vonaljegy, ismét az éves bérlet megléte miatt). Ebben az esetben mindkét utazásban Maria Lanzendorf és a 100-as zóna érintett, ergo menettérti útnak fogható fel a dolog - ekkor viszont életbe lép a napijegyes árképzés, mivel a napijegy 3,5 euros ára (ismét a 100-as zónán át, meglévő bécsi bérlettel számítva), kevesebb, mint 1,8+1,8=3,6 euro. Tehát 3,5 euro a két utazásra fizetendő összeg, ez pedig 1,8+1,7 formában állítható elő, ha két külön utazást kell elszámolni és nem egyben kerül kiadásra a napijegy. A háttérben bonyolult, de az átlagutasnak mindezt nem kell tudnia...
Van még néhány finomítani való apróság; itt például csak a bejegyzés írásakor vettem észre, hogy a pamhageni (Pomogy) vasútállomáson leállított utazást végül Pamhagen, Kirchenplatz buszmegállóra naplózta a rendszer, pedig az nagyjából kétszáz méterrel odébb van. Mivel a díjszabás zónaalapú, viszonylag toleráns az ilyen hibákkal szemben, de zónahatárok környékén előfordulhat alul- vagy túlszámlázás ekkora eltérésnél (főleg a bécsi városhatár környékén lehetnek ehhez kellően közel a megállók)

Magyarics Zoltán

Írásaink kommentálására a RegionalBahn Facebook-oldalán van lehetőség.