2014. 06. 21.

Tiszai Megkerülő Vágány - vasúttörténeti érdekesség a Kunságban

A 146-os mezőszámon szereplő Kiskunfélegyháza – Lakitelek – Kunszentmárton egy tipikus alibimenetrenddel tengődő mellékvonal, ám egy vasúttörténeti érdekesség mindenképpen kapcsolódik ide: az 1980-as évek derekán egy nemzetközi hadgyakorlat keretében ideiglenes vasúti átkelőhelyet létesítettek a Tiszán Lakitelek és Tiszaug között. A Tiszai Megkerülő Vágány ma is fellelhető részeit jártuk be – kattintsanak képriportunkért!



A Lakitelek – Tiszaug közötti tiszai átkelés története vasúti szempontból a helyiérdekű vasutak építésének hőskoráig nyúlik vissza. A Budapest–Tiszai HÉV 1896 őszén nyitotta meg Kecskemét és Tiszaug közötti vonalát, ám a vonal végpontját jelentő, a Tisza bal partján fekvő települést az utasok majd fél évszázadon keresztül kompon tudták megközelíteni, a vaspálya ugyanis a Tisza jobb partján véget ért. Bár az 1920-as évek végén megépült a párhuzamos Kecskemét–Békéscsaba főútvonal közúti hídja a közelben, a vasutat nem vezették át ezen. Erre még bő két évtizedet kellett várni: a II. Világháború utáni újjáépítés során létesült közös közúti-vasúti hidat 1952. májusában adták át a forgalomnak, egyúttal megindult a vasúti forgalom az újonnan (bár használt „c” rendszerű sínekkel) épült 22 kilométeres Lakitelek–Kunszentmárton vonalon. A Lakitelek állomástól a Tiszáig vezető szakaszt ekkor új nyomvonalra fektették, így a falu határától a folyóig elveszett vonalat is bejárhatnak az érdeklődő vasútbarátok. A tiszai átkelés jelentősége sosem lépett túl a mellékvonali szinten, mivel mindkét oldalon mérsékelt kapacitású mellékvonalakhoz csatlakozott a hídhoz vezető vonal – a forgalom mindvégig visszafogott maradt, az utóbbi időkben igazi „alibimenetrenddel”.
Mai témánk szempontjából lényeges fordulat, hogy ezt a kis forgalmú átkelőt választották ki a nyolcvanas évek elején a Magyar Honvédség illetékesei arra, hogy a katonai célú ideiglenes folyami átkelések építését és üzemeltetését gyakorolják. 1984-1986 között megépült a Tiszai Megkerülő Vágány nevet viselő objektum, melyet 1986-ban a Varsói Szerződés égisze alatt futó Tranzit '86 hadgyakorlat során „élesben” is kipróbáltak, a katonai alakulatok ugyanis pontonhidat létesítettek a Tiszán. A gyakorlat végeztével a vágány sorsa a Tisza két partján kettévált: a bal parton az enyészet az úr, míg a jobb parton a katonai vágány egy részét az Agrokémia 44-es számú főút mellett fekvő telephelyére történő szállításokhoz iparvágányként hasznosították. Ez a vágány ma is aktív – a témával következő bejegyzésünk foglalkozik majd.

Vonalbejárásunkat a kezdőpont felől indítva: Lakitelek állomást elhagyva a 146-os vonal szolgálati menetrendjében THERMOFARM iparvágány-kiágazásként szereplő ponttól indul mai cikkünk alanya. A 285-ös szelvényben (a szelvényszámozás Kecskeméten kezdődik) fényjelzőkkel fedezett elágazásban helyszíni kezelésű kitérőt találunk, innen a később hadászati célból hosszabbított iparvágány balos ívvel és enyhe lejtésben távolodik el a 146-os vonal sínpárjától. Az első furcsaság: míg a személyforgalomat bonyolító vágány erősen szennyezett sóderágyazatán 1893-as (!) hengerlésű sínszálak fekszenek az elágazás közvetlen közelében, a heti néhány alkalommal használt iparvágányon lényegesen jobb állapotú zúzottkő ágyazatot, és a korabeli fővonali standardnak számító 48 kilogramm/méter tömegű sínszálakat találunk. Az iparvágány hamarosan szintben keresztezi a 44-es számú főutat, majd egy rácsos kapu állja utunkat: megérkeztünk a napjainkban is használt szakasz végéhez, a Thermofarm Kft. telephelyére. Az ide érkező tartálykocsiban érkező propán-bután gázt szállítanak, melyet néhány naponta a Kiskunfélegyházáról érkező kiszolgáló menet állít be – a lefejtett gázt aztán lakossági felhasználásra palackozzák.

A Thermofarm iparvágány-kiágazás a 146-os vonal Lakitelek–Tiszaug állomásközében; bal oldalon az iparvágány, azaz a hajdani katonai vágány látható, jobb oldalon a kunszentmártoni vicinális

Az elágazás az iparvágány felől nézve – látványosan utólagos hozzáépítés az iparvágány: az elágazást fényjelzők fedezik, míg a közeli Lakitelek állomáson a mai napig alakjelzőket találunk

Fonák helyzet, hogy a jobb oldali, személyforgalomra használt vágányon 120 éves sínszálak fekszenek erősen szennyezett sóderágyban, míg az iparvágányon mellékvonali viszonylatban luxus felépítményt találunk

Félúton járunk az elágazás és a távolban látható Thermofarm-telep között

Az iparvágányt szintben keresztezi 44-es számú főút. Az átjárót fénysorompó biztosítja, melynek kezelését a tolatószemélyzet végzi a helyszínen

A folytatáshoz meg kell kerülnünk a veszélyessége miatt precízen körbekerített Thermofarm-telephelyet, bár a dús vegetáció miatt még télen is célszerűbb a hadászati vágány folytatását a Tisza gátja felől megközelíteni. Az ipartelep északkeleti kapuján túl fekvő száz méternyi vágányt még időnként használják, ugyanis a fogadó vágánycsoportról a lefejtővágányra a végponti váltókörzeten át tudják átállítani a kocsikat. Ezen túl a nyolcvanas években épült hadászati vasút enyhe ívben és fokozatosan emelkedve éri el a Tisza gátjának koronáját a 146-os vonal most is használt Tisza-hídjától másfél kilométerrel északra. Ezen a szakaszon szinte érintetlen a vágány, a GEO-leerősítés elemei többnyire hiánytalanul megvannak, egyedül a hevederek hiányoznak egy-egy illesztésnél. A Tisza jobb partján futó szakasz könnyedén bejárható, télvíz idején még bozóttal is csak foltokban, 2-3 rövidebb szakaszon kell számítani. A hadgyakorlatra készült vágány a Tisza jobb parti töltésének koronájaig ér, ott viszont az ártérben – valószínűleg az áradásoknak köszönhetően – már semmilyen nyoma sem maradt a különleges vasútnak.

Így fest a vágány folytatása az ipartelep túlsó oldalán. Nagyjából a kép készítésének helyéig időnként van forgalom, ugyanis a tartálykocsik lefejtővágányokra történő beállításához eddig ki kell húznia a kiszolgálómenetnek – a kérdéses kitérő éppen a kapu túloldalára esik

A Thermofarm-telep kapujától kétszáz méterre már járhatatlan az egykori hadivágány

A síneket itt még nem gyűjtötték be élelmes fémtolvajok, de a kapcsolószerek már hiányosak – a sínszálakat összekötő hevederek döntő többsége hiányzik az első pár száz méteren


A pálya ívben közelíti meg a Tisza gátját, mely a kép jobb szélén látható a legjobban; műszaki értelemben a gát közelében van a legjobb állapotban a vágány, bár a vegetáció éppen itt hódítja vissza leginkább a nyomvonalat

A katonai vágánytól látótávolságban a Délutáni Vonat (vasutasul: 37214 számú személyvonat) kattog Kunszentmárton felől Lakitelken át Kiskunfélegyházára a 146-os vonalon. A kép bal szélén a Tisza-híd előtti őrház látható, melynek jelentősége 2000-ben az új közúti híd átadásával elveszett, mivel a vonatok már nem közösködnek a gumikerekű járművekkel


Itt a vége: a Tisza jobb partján egészen a gát koronájáig ér a vasúti vágány. A biztonság kedvéért korrekt módon le is zárták két betonaljjal, bár kétlem, hogy valakinek kedve szottyan itt a „semmi közepén” használatba venni a sínpárt...

A bejárhatóság körülményei gyökeresen megváltoznak a Tisza bal partján. A folyó közelében sás nő a vágányban, sőt a töltésen gyökerező fák ágai is jócskán nehezítik az előrehaladást – nyáron képtelenség a vágányon végigsétálni, de még télen is kitérőt kell tennünk pár helyen. Ami magát a pályát illeti, itt is 48 kilogrammos síneket találunk, és a Tisza gátjának közelében még a kapcsolószerek is szinte hiánytalanok. Ahogy enyhe ívvel közeledünk a 44-es főúthoz, úgy ritkul a bozót, és egy másik összefüggést is felfedezhetünk: az anyaghiány fordítottan arányos a főútvonaltól mért távolsággal. Ahogy közeledünk a műúthoz, egyre több helyen hiányoznak a GEO-leerősítés csavarjai és alátétlemezei, az út közelében pedig már se hevederek, se leerősítés – érdekes módon a sínszálak viszont még itt is hiánytalanul megvannak.


A bal parton a katonai vágány vége bozótban van, a gát közelében pedig sás nő a töltésen és a vágányok között


A gáttól távolodva tisztul a kép, legalábbis szakaszosan: rövid szakaszokon egészen növénymentes a vágány, és a hevedereket leszámítva alig hiányzik valami a felépítményből

Űrszelvénybe lógó fa azért persze adódik...

A vonal egyetlen műtárgya ez az áteresz a bal parti ártérben. A betongerendán 1981-es dátum olvasható

A gát és a főút között fél úton kezd ritkulni a bozót

Olyan, mint valami matematikai tétel bizonyítása: ahol nincs bozót, ott a vasanyag is hiányosabb. Az viszont gyanús, hogy nagyjából minden ötödik aljnál megvannak a síncsavarok és alátétek – talán a nyolcvanas években azt is kipróbálták, hogy mennyi az a minimális rögzítés, ami még alkalmas a közlekedésre, esetleg szakavatott kezek „csapolták meg” a későbbiekben vasanyagot, nyitva hagyva a lehetőséget a pálya újbóli rendbetételére, avagy önmérsékletet gyakoroltak a fémtolvajok?

Ugyanez a szakasz nyáron, a 44-es főút felől nézve; az egykori tiszai átkelés helye a bal szélen látható kis bevágás a távoli fák lombkoronájában

A 44-es főúton túl, Tiszaug felé indulva ismét megfordul a képlet: télen is áthatolhatatlan a bozót és ennek megfelelően (?) hiánytalan a vágány. Az út mellett lévő dinnyeárus-bódé mögött találjuk a vágány folytatását, de már egy kisebbfajta erdő mélyén. Innentől a 146-os vonal 323-as szelvényében fekvő elágazásig csak egy-egy rövidebb szakaszon bukkannak elő a vágányok a sűrű bozótból. A 146-os vonalat az egykori Tiszaug állomás kezdőpontjától nagyjából fél kilométerre éri el a hadivágány. A nyílt vonali elágazásban máig helyén van a kiszögelt váltó, sőt: a mellékvonali állapotokra jellemző módon az egyébként igen komoly, 40-es tempót diktáló Bzmot-ok itt lépésben haladnak át. Aki nálunk vonatra száll, az igazán ráér, nem igaz?

A főúton túl ez a kép fogadja a vonal bejárására vállalkozókat nyáron – egy szakaszon szabad az út, ám hamar szúróssá válik a helyzet

Egy rövidke szabad szakasz a Tiszaug határában lévő üdülők közelében


Itt a vége: nyíltvonali kiágazás Tiszaug állomás kezdőponti váltókörzetétől alig fél kilométernyire; a váltó kiszögelve, vonat valószínűleg már idestova szűk harminc éve nem járt a kitérő irányban – ennek ellenére a kitérő a helyén, és még lassújel is van rajta. Így (?) szeretjük a magyar vasutat...

Pályás szempontból igazi múzeum a katonai vágány, különféle eredetű és korú sínszálak ekletikus gyűjteménye, melyet a sínvégek összekötését illetően néhány kényszermegoldás tesz színesebbé. Lássuk!

1961-es, diósgyőri eredetű, 48 kilogrammos sínszál Tiszaug határában

Szintén Diósgyőr, de már 1967, a Tisza bal partján a gát közelében

1977, Diósgyőr, 48 kg/méter – ez már szinte az űrkorszak itt a 145-ös és 146-os vonalak vonzáskörzetében. Főleg ha azt nézzük, hogy innen egy kilométerre 1893-as sínszálakon kattognak a Bz-motorkocsik

Ez már izgalmasabb: Klockner 1949, 48 kg/méter – bár az ékezet hiányzik, minden bizonnyal a Ruhr-vidéken ténykedő Klöckner vasműről van szó

Belval 1949, szintén 48 kg/méter – ez a luxemburgi eredetű sín valószínűleg kalandos úton keveredhetett ide

Öszvér sínillesztés: se nem lengő, se nem ikeraljas, viszont a négylyukú, ikeraljas illesztéshez való szöghevedert legalább fordítva kellett feltenni, hogy ne legyen útjában a mostanra már hiányzó GEO-csavarnak. Ilyen volt a polcon, vagy katonáék már a háborús-hiánygazdaságos vasútépítésre készültek?

A vonalról készült további képek, melyek ezen cikkbe nem fértek bele, megtekinthetőek itt.


Magyarics Zoltán

4 megjegyzés:

  1. Külön érdekesség közvetlenül a vízparton a "rámpa"!

    VálaszTörlés
  2. Szia! A kunszentmártoni oldalon hiányzik a 44-es úton az átkelés. Régebben az egyeben félre volt rakva. Az megvan még? Üdv!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tavaly nyáron már nem láttam ott ilyesmit. Le van szépen aszfaltozva, sőt az út két oldalán 10-20 méteres sávban sem látszik már, hogy itt valaha vasút volt.

      Törlés
  3. Kitűnő írás és képek (és hiánypótló, pláne, hogy Tnikol képei lekoptak a hálóról).

    Dunai párja: https://www.facebook.com/124751094216689/photos/a.178622875496177.40592.124751094216689/783345941690531/?type=1
    http://www.zmne.hu/Forum/06elso/obsitosok.htm

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.