2016. 05. 07.

Volt egyszer egy kisvasút – Nyírvidéki képeslapok

Manapság egyre inkább biztosnak tűnik a nyírvidéki kisvasút sora: a 2009. decembere óta szünetelő személyforgalmú vasútvonalon ma sem közlekednek vonatok, a „mindentújranyitunk” csak szalmaláng volt, nem jutott el a Nyírségbe. Így hát nem marad más, mint képek segítségével idézzük meg a MÁV egykori 118-as és 119-es menetrendi mezőszámú vonalának hétköznapjait.



Előrebocsátjuk: írásunk dedikáltan nem vasúttörténeti jellegű írás, nem annak szánjuk. Akit a kisvasút története érdekel, elsősorban Villányi György írását ajánljuk, amely „A Nyíregyházavidéki Kisvasút” címmel jelent meg az 1990-es Vasúthistória Évkönyvben, de számos más dokumentum is feldolgozta az egykor jelentős hálózattal bíró vasút múltját. Ugyancsak nem szeretnénk taglalni azokat a sokszor aktuálpolitikai mellékízt is magukban hordozó híreket, hogy újranyitják-e legalább egy szakaszát a vonalnak vagy éppen a maradékot is felszedik-e? Nem akarunk belemenni abba sem, hogy nem mellesleg mekkora hiba volt az akkori (és sajnos ma is aktív) „szakértők” részéről a forgalom szüneteltetése – ami, bár kínosan kerülték a kifejezést, mégis egyet jelentett a bezárással. A vasút eszközeit pedig széthordták, Kecskeméten vagy éppen a politikai felhangoktól nem mentes felcsúti kisvasúton találjuk meg a járművek egy részét.
Írásunk elsősorban arra szorítkozik, hogy megidézzük az egykori mindennapokat, közelmúltunk történéseit a lassan másfél évtizedes felvételek segítségével. A kisvasút emlékét két részben idézzük meg: a mostani részben 2002-ben és 2004 nyarán készült képeket publikálunk.

Képes utazásunkat Nyíregyházán kezdjük, a vonal kezdőpontján. A vonatok a nagyvasúti állomás mellől indultak Balsára és Dombrádra, ám az előkészítésüket bő egy kilométerrel arrébb, Nyíregyháza-Átrakó állomáson végezték, hiszen itt volt a vontatási telep is.
A képen a meglehetősen viseletes állapotú Mk48 2029-es kocog át az állomás főbejárata előtt szerelvényével, az Átrakó felé menet. A felvétel 2004. július 13-án készült a 31623-as számú vonatról.

Ha már említettünk, nézzünk is be az Átrakóra! Az egykor nyilván szebb napokat látott pályaudvar az utolsó évtizedekben már csak üzemi célokat szolgált, a teherforgalom valamikor az 1990-es években megszűnt a kisvasúton. A vonatokat itt, Nyíregyháza-Átrakón állították össze és készítették elő; de itt volt a kocsi- és mozdonyműhely is.
2002. május 16-án az Mk48 2016-os és az Mk48 2029-es együtt indul a négy kocsis szerelvényével az Átrakóról a vonatok személyforgalmi szempontból vett végállomására, Nyíregyháza NyK megállóhelyre. Az Átrakón persze volt valamikor személyforgalom, hiszen 1969. május 30-ig itt működött a MÁV egyetlen városi vasúti üzeme is, a nyíregyházi villamos, ami tulajdonképpen a kisvasút Nyíregyháza és Sóstógyógyfürdő közötti szakasza volt. Mivel azonban az állomás előtt a vonal korábban bekanyarodott a belváros felé, így itt is célszerű volt a személyforgalom fenntartása – nyomai, az egykori peron az utolsó napokig megmaradt.

A Nyírvidéki Kisvasúton kizárólag Mk48-as sorozatú gépek dolgoztak, miután az 1980-ban a Bodrogközi Gazdasági Vasútról átvett Mk45-ösök 1994-ben felkerültek a budapesti Gyermekvasútra. A szín, ami előtt az Mk48 2029-es pihent 2002. május 16-án persze alighanem látott még villamoskocsikat és gyorsmotorkocsikat is.

Az egykor olyan jelentős teherforgalom utolsó mementói, néhány teherkocsi még megvolt az Átrakón 2002. május 16-án. Itt két Ha-w sorozatú fedett, négytengelyes teherkocsi látszik.

2002-ben a nyitott teherkocsikat is legfeljebb csak üzemi célokra használták. A képen az előtérben látszik a normál nyomtávolságú vágány, végén egy tarálykocsival, amivel alighanem a dízelmozdonyok üzemanyagát hozták.

Az utolsó években a BDa-w sorozatú poggyászteres személykocsik használata visszaszorult, hiszen a darabáru-fuvarozás már megszűnt, a jegyvizsgálóknak sem mindig volt szüksége a szolgálati szakaszra. Érdekesség, hogy az 50 55 25-01 602-6 pályaszámot viselő kocsi a pályaszámában nem utal a poggyászteres jellegére. A jármű meglehetősen leharcolt állapotban várta a sorsát 2002. május 16-án – ekkoriban sajnos ez a megjelenés volt jellemző az összes nyírvidéki kocsira.

A kisvasút nyomvonalát 1969-re korrigálták és a záhonyi fővonal mellett vezették el majdnem Sóstóig, ahol felüljárón keresztezte a nagyvasutat. Ekkoriban épült Sóstógyógyfürdő állomás felvételi épülete is, amely hamisítatlan módon idézte meg az 1970-es évek hangulatát. A felvétel 2002. május 16-án készült.

Két évvel később, 2004. július 13-án a ma is meglévő felvételi épület már állt a vágányok mellett, igaz, csak félkészen.
Hat évvel ezelőtt, 2010-ben úgy volt, hogy Nyíregyháza városa átveszi üzemeltetésre a Nyíregyháza-Átrakó–Sóstógyógyfürdő szakaszt, ám ebből nem lett semmi. Pedig a közeli és ismert állatkert és a gyógyfürdő miatt is hasznos lehetne a vasútüzem beindítása. A 2010-es szándékból azonban azóta sem lett semmi...

Nyíregyháza után a kisvasút legjelentősebb pontja Herminatanya állomás volt. Innen irányították a teljes vonal forgalmát, itt volt az utolsó évtizedekben egyedül szolgálat. Az állomás egyben elágazó állomás is volt: a Nyíregyházáról érkező vonatokat itt osztották meg a balsai és a dombrádi vonatrészekre és itt zárt össze a két ágról érkező vonat. Sokszor csak egy mozdonnyal, de sokszor két mozdonnyal jöttek-mentek Nyíregyháza és Herminatanaya között a vonatok a „stokkozás” miatt. Általában a balsai vonatok, az egykori „fővonal” vonatai vitték tovább a vonatszámokat, míg a dombrádiak itt kaptak új vonatszámot.

Nyíregyháza felé nézünk: balra a Dombrád, jobbra pedig a Balsa felől érkezett vonat látható. A vonatok egyesítése mellett – a szolgálat miatt – ide esett a kereszt is, ha nem közlekedett valamilyen különvonat. Így naponta néhányszor, de igazán komoly élet költözött az állomásra. Ez a felvétel 2002. május 16-án készült a 31633 (balra, Dombrád–Herminatanya) és a 31623 (jobbra, Balsai Tisza-part–Nyíregyháza-Átrakó) számú vonatokról.

2004. július 13-án az Mk48 2024-essel az élén várja a Nyíregyháza felől érkező 31622 számú vonatot a 31625-ös, miután egyesítették a dombrádi és a balsai vonatrészt. A háttérben látszó Mk48 2029-es pedig újabb feladatára vár, a balsai vonatrész továbbítása lesz az.

Az Mk 48 2029-es meglehetősen viseletes állapotú, passzol patinájával a személykocsikhoz. De hát, amint a mondás tartja, nem a festék húzza a vonatot...
A mozdony mögött látható a kilátó kilátókocsi egyike, amelyet Jah sorozatú teherkocsik forgóvázára építettek 2001-ben, majd 2015-ben Balatonfenyvesre kerültek.

Egy Nyíregyháza felé közlekedő vonat érkezett Dombrádról a IV. vágányra. A gépek fordulója meglehetősen kacifántos volt, hogy a balsai, hol a dombrádi vonat gépe vitte tovább a vonatokat, hol mindkettő. 2004. július 13-án az Mk48 2025-ös érkezett két kocsival Herminatanyára.

Helyét pedig a balsai vonatot hozó Mk48 2029-es vette át. A négy kocsis vonat meglehetősen impozáns látvány a magyar szem számára, hiszen ilyen hosszú vonatot máshol alig találhatunk a kisvasutakon. Egy, esetleg két kocsi, ritkábban három és kész. A nyírvidéken a 3-4 kocsis vonatok pedig teljesen hétköznapinak számítottak.

Az előbbi vonat a másik oldalról. A kissé lelakott járművek hozzátartoztak az egykor valóban szebb napokat látott kisvasút hangulatához.

Herminatanyán rendszeres vendég volt a pályafenntartási munkáknál használt C50-es és néhány teherkocsi. A pályások szolgálatában álló kis mozdony másol a teljes vontatójármű-flottát képviseli, de itt csak mellékszereplőként volt jelent a Csepel-motoros szerkezet.

Folytassuk utazásunkat Balsa felé a kisvasúttal. A vonal mentén álló felvételi épületek arról tanúskodnak, hogy valaha itt komoly élet volt: Paszab megálló-rakodóhely volt csak, de dukált neki a kisvasút esetében szokatlan méretű épület. Nem hiába, a II. Világháború végéig átjárható nyírvidéki-bodrogközi-hegyközi kisvasúthálózat fővonalán utazunk, ahol egykoron gyorsmotorkocsik is közlekedtek Nyíregyháza és Sárospatak között.

Az állomások vágányhálózata is a komoly forgalomról tanúskodik: Tiszabercel esetében hosszú és szokatlanul sok vágány árulkodik arról, hogy néhány évtizede milyen komoly teherforgalom lehetett itt.

A mezei táblás megállóhelyek egy része is komoly épületet kapott: Gávavencsellő felsőn járunk ezen a képen. A dátum pedig 2004. július 13.

A fenti, impozáns múltra utaló képekkel érdekes kontrasztban áll a települések főutcáján átvezető vonalvezetés. Itt éppen Tiszabercelen járunk, de éppen lehetnénk akár Kótajban is. A képeken látható, hogy 2002. május 16-án még működött a sok éve nem használt tiszaberceli állomás bejárati jelzője és annak előjelzője is.

A végállomás a legtöbb esetben Balsa állomása, ami már inkább idézi a vicinálisok hangulatát. A kisállomáson körüljárt a gép és általában tolt menetben ment le a nyári időszakban a Tisza-partra.

De maradjunk egyelőre az állomáson: a 2000-es évek elején felújították az állomásépületet, ami az éjszakát itt töltő vonatok személyzetének éjjeli szállása is volt.

A mozdonyok számára egy mozdonyszín is épült – ezt láthatóan már 2002-ben is csak ritkán használták.

2002. május 16-án az Mk48 2016-os jár körül. Tolatószemélyzet nincs, a vonatkísérő segít a körüljáráskor és az akasztáskor is.

A faluba bevezető utat keresztezi a vonat a Tisza partja felé menetben. Innen még egy keveset talpalni kell a falu központjáig, ha oda szeretnék jutni, így a helyi forgalom ellátására annyira nem megfelelő a kisvasút.

Irány a Tisza-part! A vonat tolt menetben ment le a Tisza partjára, hogy ne a visszaúton kelljen a körüljárással foglalkozni. A vonat mellett balra látható töltés látszólag teljesen indokolatlan...

...ám ez nem teljesen megfelelő megfogalmazás. A töltés ugyanis az egykori Balsa és Kenézlő közötti Tisza-híd hídfője, amely a II. Világháborúban megsérült, nevesül a visszavonuló németek robbantották fel 1944 októberében. A hídfő a balsai oldalon megmaradt, a túloldalon azonban már nem. Egykoron a túlparton a bodrogközi kisvasút vonatai várták a nyírvidékiről komppal átkelő utasokat.

A bodrogközi vonalak 1980-as megszűnése után azonban itt indokolatlan maradt a komp, idővel átköltöztették a faluhoz közelebbi helyre.

A komp létesítményei közül az egykori kompház (vagy talán kocsma?) még megvolt 2004 nyarán... A háttérben az indulásra váró vonat teteje látszik.

A Tisza-parti másfél-két órás várakozást tartalmasan agyon lehetett csapni a folyó partján. Egészen közel juthattunk a vízhez az egykori komp rámpáján.

Egykor a komp utasait várták itt a vonatok – 2002-ben már csak az indulást. Alig volt utas, aki idáig jött volna le, talán csak néhány evezős vette a bátorságot a vasútbarátokon és horgászokon kívül, hogy egészen végig utazzon a vonattal.

Csendélet. Az Mk48 2029-es és két Ba-w sorozatú kocsi békésen várja a visszaindulást 2004. július 13-án Balsai Tisza-part végállomáson.

A tartózkodás idejét használjuk ki és ismerkedjünk meg az 1950-es évek végétől a debreceni járműjavítóban épített személykocsikkal. Az egykor a kisvasutakon a luxus netovábbját kínáló járművek ma már igazán nosztalgikusnak hatnak. A falécülések és a teljesen leereszthető ablakok ma már a kor igényeinek aligha felelnének meg, a vasútbarátoknak, nosztalgiázóknak viszont kiválóak.

A kocsik fűtése egyedi és megbízható: fa- vagy széntüzeléssel működő kályhák ontották a meleget télen, amelyet a jegyvizsgálók raktak meg időről időre.

Apró részletek: a villamos fűtés kapcsolója valójában a világításé lenne, de ez kit zavar? Tulajdonképpen senkit. Az ereklyegyűjtők egy-egy ilyen darabért súlyos összegeket fizetnének már napjainkban.

A kisvasúti „Pullmannok” kétféle szekrénnyel készültek: a behúzott végűek a korábbi szállításúak...

...a kicsit modernebb, szélesebb peronnal rendelkező kocsik pedig az újabbak. Mindkét generációból jutott Nyíregyházára és mindkettő meglehetősen viseletes volt 2004 nyarán.

Képes utazásunkat két tájképpel zárjuk: a kisvasút Gávavencsellő és Tiszabercel között a Lónyai-főcsatorna töltésén haladt. Mondja valaki, hogy unalmas az alföldi táj!

Írásunk következő részében a későbbi években készült fotók között válogatunk és ellátogatunk majd a dombrádi szárnyra is. A most felhasznált felvételeket Halász Péter és Halász István készítette.

Halász Péter

2 megjegyzés:

  1. Kincset érő képek... Hálásan köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a (ma már) felbecsülhetetlen értékű fotókat....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ... és milyen jó minőségű képek, ahhoz képest, hogy majd 15 éve készültek

      Törlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.