2017. 03. 08.

Bakonyi képeslapok

Közlekedési oldaltól szokatlan módon mostani képes beszámolónkban viszonylag kevés vonatot mutatunk, legalábbis a szó klasszikus értelmében. Persze azért lesz közünk a közlekedéshez, főleg pedig a vasúthoz, hiszen ezt a közlekedési módot választottuk mostani útirajzunk alanyául. Nem véletlen, hiszen lassan évtizede, hogy ilyen-olyan okok miatt, de elkerültük a Bakonyt észak-déli irányban átszelő Veszprém–Győr vasútvonalat. Most visszatérünk az ország egyik legszebb vaspályájára.



Verőfényes tavaszi napsütés várt bennünket Győrött, amikor a Budapestről érkező Railjetről leszálltunk. Volt idő kicsit szusszanni, körülnézni, mi újság a Rába-parti város vasútállomásán. Nem sokkal később, 11:45-kor indul is a 39514-es számú személyvonat Veszprémbe. Ráadásul jól választottuk meg a napot is – szombat van –, hiszen a jól tájékozott forrásaink szerint vasárnap nem a klasszikus bakonyi kirándulószerelvény, azaz egy Csörgő és három Bhv a vonat, hanem két Bzmot közé zárt két mellékkocsi – nem éppen az az igazi vasút, bár tagadhatatlan, hogy a mellékvonalak jellemző járművei Magyarországon. De hát azért adjuk már meg a módját!
Kis pontosítás persze máris szükséges: a három Bhv esetünkben csak kettő volt (a 20-07 750-es és a 20-07 657-es celldömölki szekér), a harmadik járgány a szombathelyi illetőségű 82-28 114-es BDh volt. A vonat élére sajnos csak egy remot-Csörgő, az M41 2315-ös 418 315-ös jutott. Jobb nem is lehetne, hiszen a BDh poggyásztérrel szomszédos kisszakasza ideális helyszín a tavaszi levegőben már ablakban lógni vágyó vasútbarátnak – nem fog a fél terem azért reklamálni, mert huzat van... Legfeljebb nem szállnak fel hozzánk, na és?

Pillantás a kisszakaszba: a kerékpárszállításra alkalamassá tételkor az egyik oldalon csak egyes üléseket hagytak meg – néhány vezérlőkocsi hasonló kialakítást kapott korábban. A bal oldali ülések lapja kemény, inkább a By-okéra emlékeztet, jobbra viszont a klasszikus, rugózott párnás Bhv-ülések várják az utasokat

A poggyásztér és a lecsapható ülések is egy korszak mementói – ma már aligha szorulna rá az elővárosi forgalomban az utas, hogy akár a reggeli csúcsban itt utazzon. Bezzeg régen!

Ehhez meg nincs is mit hozzátenni: középperon, kettős feljáróajtók, padlópótlékos megoldás és csomagtartó az ajtók felett is: mi ez, ha nem a „fekete vonatok” utolsó, halk szavú hírnöke?

A nagy utasterem is illeszkedik a hagyományokhoz: azok a jó kis sötétzöld műbőr ülések milyen jól felmelegedtek nyáron és hogy tapadt a felkészületlen utasok bőréhez! Érdemes megnézni, hogy van amelyik ülésen a régi, helyszámot jelző alumínium táblácska is megvan még – a helyszám festése persze rég lekopott már

Induljunk hát, viszonylag pontosan meg is tettük az első lépéseket, majd átkígyózva Győr-Rendezőn és Győrszabadhegyen máris repesztünk dél felé a szédületes hatvanas tempóval a Kisalföld peremén. A horizonton közben megjelenik a pannonhalmi apátság képe – a szerzőben pedig akaratlanul is megjelenik a kép, ahogyan az apátságban működő gimnázium diákjaiért érkező buszcsorda felmászik a hegyre – közlekedésbarátnak nem mindennapi látvány lehetett ez „a világ végén” valamikor a „vad '90-es években”. Persze a buszos sztoriknak se szeri, se száma, különösen ama tekintetben, hogy ezekben oszlopos szerepet vállalt akkoriban egyik szerzőtársunk, aki véletlenül éppen pannonhalmi öregdiák is egyben.

A 996-ban alapított és 1996-ban a világörökségi listára felvett pannonhalmi apátság a Szent Márton-hegyen ülve uralkodik a városka felett

Kereszt Tarjánpuszta állomáson – szombaton kora délután itt találkozik a két hagyományos kocsikból álló szerelvény: mi a 39514-essel utazunk, ellenkező irányban a 39515-össel érkezik a 305-ös remot-Csörgő

De a vonat halad is tovább: kereszt persze nem Pannonhalmán, hanem eggyel lentebb, Tarjánpusztán – itt vár minket a másik Bhv-s szerelvény. Rövid pihenő után pedig már menetirány szerint balról érkezik is Tatabánya–Kisbér felől a megszűnt szünetelő személyforgalmú mellékvonal sínpárja. Napra pontosan tíz éve közlekedett itt utoljára közszolgáltatás keretében személyszállító vonat, az akkori szabaddemokrata vezetésű szaktárcánál úgy gondolták, jó lesz oda a busz is – azóta persze a busz is megszűnt abban a formában. Mi is ott voltunk az utolsó vonaton, pont ezen a vonalon, Pápa és Tatabánya között... Mindegy, inkább haladjunk is tovább, a kihalt elágazóállomáson, Veszprémvarsányban a fiatal forgalmistán kívül sok látnivaló úgysincs.

2007. március 3-áig ezeken a síneken jártak a motorvonatok Tatabánya felé. Viszonylag jó helyen vezető vasútvonal, gyér menetrenddel – persze, hogy könnyű volt megszüntetni felfüggeszteni a személyforgalmat

A veszprémvarsányi állomáson találkozhattunk a pályások kis szerelvényével

Úgyis következik a környék legfelkapottabb része, a Cuha-völgy. A Bakonyszentlászló és Zirc közötti vasúti pálya a megszüntetéstől csak úgy menekülhetett meg, hogy a helyiek közbenjárására ipartörténeti emlékké nyilvánították – sajnos a vonatforgalom megnyirbálása azért nem maradt el. Szerencsére nem zárták be egy percre sem a vasútvonalat, bár a kormányzati többség itt is azt hangoztatta, hogy ők márpedig újranyitották a vasutat – nem lehetett nehéz, ha be sem volt zárva...
Vinyén megnézzük, megvan-e még a szabványtól eltérő ismétlőjelző a peron végén és nyugtázzuk, hogy korabeli törzshelyünk, a Pokol Csárda is alighanem üzemel még. Néhány alagút után Porva-Csesznek következik, itt nyitva a vasúttörténeti kiállítás és működik a turistaház.

Vinye a Cuha-völgyi kirándulások ideális kezdő- vagy éppen végpontja – a kirándulásokban komoly szerepe van a vasúti közlekedésnek is

A szabványoktól kicsit eltérő vinyei ismétlőjelző. Az egykori erdészeti iparvágányok kiágazását vigyázza a fedezőjelzővel együtt. Különlegességét az adja, hogy az egyszerre világító fények között elvileg egy lámpahelynyi résznek ki kellene maradnia

Észak felől először keresztezzük a Cuha-patakot – a viadukt túloldalán a vasút építőinek emléket állító obeliszk látszik, vonatunk pedig mindjárt eltűnik az első, a Cuha-völgyi alagúthoz

A Porvai alagút után kiszélesedő völgyben valaha kőbánya is működött, sőt, volt itt rakodóvágány is. A térség számos, az 1960-as és az 1970-es években forgatott filmnek és tévésorozatnak biztosította a kulisszát is, többek között a legendás rendőrkutya, Kántor életéről szóló tévésorozat egyik epizódja is forgott

Porva-Csesznek egykor állomás volt, majd megálló-rakodóhely, végül megálló lett – az állomásépületben sokminden működött: büfé, információs pont és sorolhatnánk... Mostanra a büfé mellett vasúttörténeti gyűjtemény várja az érdeklődőket az állomásépületben, vele szemben pedig ismét üzemel a turistaház. Ne felejtsük el: ide legegyszerűbben csak vonattal juthatunk el – Bakonyszentlászló és Veszprém között mindössze három és fél pár vonatot kínál a MÁV-START naponta e célra. Tökéletes kikapcsolódási lehetőség mindenesetre az itteni pihenés, főleg a csendes hétköznapokon

De robogunk is tovább: Zirc után már ereszkedünk le az északi Bakonyból, átvágjuk magunkat a Honvédség jutasi lőterén, néhány látszólag teljesen indokolatlan útátjáró és a látványos pusztaságon való átcsattogás után pedig már Veszprém állomásán is találjuk magunkat, ahol utazásunk véget is ér.

Eplény magányos állomása után megkezdjük az ereszkedést Veszprém felé. A falu kicsit északabbra van innen, természetesen a vasút átvág rajta, de megállóhely az nincs, mert minek is?

Nem babra megy a játék, erről tanúskodik az eplényi állomás völgy felőli végén lévő „majomfogó” is: a megfutamodó járműveket inkább itt siklatják ki, semmint nekiindulva ki tudja hova jussanak majd el a völgyben...

Az Eplény alatti szakasz vonalkifejtésén több völgyhíd is épült a szűk völgyek felett

Meglepő helyen egy biztosított átjáró – épp a Honvédség jutasi lőterén vágunk át, nem ritkán gyakorlatozó katonák is integetnek itt a vonatnak

Persze nem csak a hagyományos dűlőutak kaptak fénysorompót, hanem látszólag sehonnan sehova vezető átjárók is. Ezek a bizonyos tankátjárók, ahol különböző nehéz tüzérségi járművek is keresztezhetik biztonságosan és mindenki számára előnyös módon a vasúti pályát

A szinte festőien kies jutasi puszta persze a katonák mellett a vasútbarát fotósoknak is kedvelt célpont, hiszen a Bakony erdeiből lekanyargó vonatokat változatos módon lehet itt megörökíteni

A Csörgő sietve félretolja a szerelvényt, kitakarítják (legalábbis megszállják a vonatot a takarítónak látszó egyedek), mi pedig várjuk a csatlakozást.

Érkezik is a csatlakozás, itt éppen Budapest felől robog be a GYSEV 430 323-as számú Szilijével a 9004-es számú, Szombathelyig és közvetlen kocsicsoportot Zalaegerszegig továbbító gyorsvonat
(a szerző felvételei)

Halász Péter

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.