A MÁV-csoport 2025-ben is retró események szervezésébe fogott és az idei tematika bizonyos személykocsitípusok évfordulója mellett az M62-es sorozatú Szergejek szolgálatba állításának 60. évfordulója. A szovjet nagydízelek köszöntésére május 31-én és június 1-jén a Miskolc–Bánréve–Ózd vasútvonalon szerveztek retró hétvégét a vasutasok. Képes beszámolónk a meglehetősen sűrűre sikerült programról.2025-ben ünnepli a MÁV-csoport az M62-es, illetve újabb sorozatjelzése szerint 628-as sorozatú dízelmozdonyok szolgálatba állításának 60. évfordulóját. A szovjet nagydízelekből 270 normál- és 18 szélesnyomtávolságú változatot szereztek be 1965 és 1974 között, azonban mára bőven száz alatti darabszám maradt a szériából, pedig remotorizáltak 34 példányt 1999 és 2007 között – akkor húsz évnyi élettartammal számoltak a felújítás után, ez pedig eltelt. Ennek ellenére a megmaradt gépek még dolgoznak, bár felbukkanásuk egyre ritkább lett.
A kerek évforduló kapcsán a MÁV-csoport egy tematikus retró hétvégét szervezett, amelynek helyszínéül a Miskolc–Bánréve–Ózd vasútvonalat választották. Hogy miért pont erre esett a választás, azt nem tudni, de az biztos, hogy itt tervezetten három szerelvénnyel és négy beosztott mozdonnyal ki tudták váltani a vonalat kiszolgáló két Bzmot-szerelvényt erre a hétvégére.
A MÁV-csoport eredetileg a 057-es, 203-as pályaszámú gépet osztotta be a – mondjuk így – teljesen hétköznapi megjelenésű gépek közül, valamint a 127-es régi, vékony csíkos és a 187-es átmeneti fényezésű gépet a retró állományból. Más kérdés, hogy a 187-es már a szombati napot sem bírta, fekvemaradt motorhibával, a 127-es pedig vasárnap délután Ózdon szállt ki a buliból segédüzemi hiba miatt. A 057-es pedig szintén vasárnap délután adta fel a küzdelmet, információink szerint a hűtővízzel voltak problémái a mozdonynak. A partiba így mindkét nap a Miskolcon készenlétben álló 320-as remot Szergej szállt be, de a csatasorban marad 191-es és 203-as is eléggé nehezen bírta a gyűrődést, de legalább becsülettel végigdolgozták a két napot. Viszont, hogy kerek legyen a történet, a hazafelé, a záhonyi telephelyre tartó „mozdonycsorda” élén Szerencsen megadta magát a 203-as is, igaz, ennek a gépnek különösen az alapjárata nem volt a legegészségesebb hangú.
A rendezvény „kísérőprogramja” ezúttal meglehetősen szerény, de annál érdekesebb lett. A viszonylag ritkán előkerülő V43 1008-as, az első magyarországi összeszerelésű Szili került be a Füzesabony és Nyíregyháza között közlekedő személyvonatok fordulójába, mégpedig a szegedi vékonycsíkos retró-kocsikból összeállított szerelvény élén, megspékelve egy szintén ideillő 19-30-as Ad sorozatú kocsival.
Akár valamikor az 1970-es évek végén is lehetnénk: vékonycsíkos gyorsvonati szerelvénnyel érkezik Füzesabony felől Mezőkövesdre a V43 1008-as. Sajnos a vasúti infrastruktúra nem sokat változott az elképzelt időszakhoz képest...
A kombinált Hernád-Zemplén IC-khez szerkeszett mozdonyfordulók egyik hozadéka, hogy a Kassa felől érkező szlovák villanygépek személyvonatok élén jutnak vissza Hidasnémetibe, ahol átveszik a kilépő IC-k szerelvényét. Június 1-jén az 5332-es számú személyvonattal (a vonat három darab 22-05-ös középszámú Bmx sorozatú kocsiból állt) várja az indulást a ZSSK 362 001-ese. Mellette az 5112-es számú személyvonat élén a V43 1008-as várakozik a kijáratra.
Ha már kocsik, akkor említsük meg azt, hogy az ózdi vonalon mik közlekedtek: az egyik szerelvény a másik három vékonycsíkos szegedi retró kocsiból állt, ehhez is dukált egy 19-30-as kocsi pluszban: a 013-as premierje volt most, ami egy átmeneti arculatot mutatott: az ajtók már kályhaezüst, az 1. osztály csíkja már sárga, de egyébként még a vékonycsíkos arculat szerinti fényezést viseli. Ezen kívül az olajzöld retró ingavonat maradéka (a 707-es és a 715-ös Bhv, valamint a 149-es vezérlőkocsi) rótta a köröket. A harmadik szerelvény egy Bo, egy Bko, egy Bhv és egy BDh alkotta stokk volt.
Az eredeti tervek szerint a változatos szerelvény- és mozdonykombinációkat úgy állították volna elő, hogy Bánréve állomáson nem csak körüljár a gép, hanem eleve egy másik mozdony viszi tovább a vonatot Miskolc vagy Ózd felé. Az elképzelés jól mutatott – papíron. A valóság ezzel szemben sajnos a gépek fekvemaradása miatt kissé máshogy alakult és ehhez hozzájött még az is, hogy Bánrévén nem csak lassan végezték a szükséges feladatokat, hanem némileg átgondolatlannak tűnt a megoldása a gépcsere technológiájának.
A tárolóvágányok felől érkezik a 191-es Szergej a „vegyes” szerelvénnyel, mint leendő 5414-es számú vonat a Tiszai pályaudvar I. vágányára. A vonat összeállítása az 1990-es évekre hajaz, amikor bizony az került egy-egy személyvonatba, ami épp kéznél volt.
Találkozás Sajószentpéteren. A már látott 5414-es számú vonatból készült ez a kép az olajzöld ingaszerelvénnyel közlekedő 057-es Szergejről. Akkor még nem sejtettük, hogy az 5415-ös számú vonat élén tett szolgálata lesz a napi utolsó, mert Miskolcon fekve maradt a gép.
A bánrévei technológia a gyakorlatban az volt, hogy a vonat megérkezett Ózd vagy Miskolc felől a II. vágányra, a vonatot továbbító mozdony leakadt és állva maradt. A másik mozdony eközben az I. vágányon, a hídmérleg környékén várakozott. Az érkező vonat bejárása után jónéhány perccel mozdult csak a gép, ami előbb a miskolci vonal vágányára húzott ki, majd onnan járt a II. vágányon álló szerelvényre. A fékpróba és a szükséges adminisztráció után indult tovább a vonat – ez jelentősen rontotta amúgy is a menetrendszerűséget, mert alapesetben a Bz motorkocsinak 8 percet adnak az egyetlen mellékkocsi körüljárására Bánrévén.
Sajnos a forgalom kihagyta azt a lehetőséget, hogy az érkező vonat bejárása előtt már ki lehetne tenni az éppen nem érintett irány vágányára, a tolatási határon belülre az új gépet, amikor pedig a peron mellett megállt a szerelvény, már járhatott is volna az új mozdony a foglalt vágányra. Ez azt eredményezte volna, hogy összességében koncentrált idő alatt kevesebb váltóállítással, dinamikusabban meg lehetett volna szervezni a gépcserét.
Az 5414-essel érkezett a 191-es Szergej Bánréve állomásra. A háttérben a 203-as várakozik arra, hogy rájárhasson a szerelvény végére.
Kissé lassú gépcsere után már a 203-assal az élén várja az indulást Ózd felé az 5414-es.
A Tankcsapdát idézve és egyben a típus német becenevére – Taigatrommel – hajazva azt mondhatnánk, hogy „nem kell más, csak füst és lábdob”. Az 5414-es távozik Ózd felé némi égéstermék levegőbe juttatása közepette.
A 203-as Szergej helyét a 191-es vette át a bánrévei I. vágányon, a hídmérleg közelében. Nemsokára majd az 5425-ös számú vonat továbbítása lesz a feladata a gépnek.
A 203-asnak azonban más feladata akadt Ózdon, mint amit eredetileg terveztek. A 127-es Szergej ugyanis szolgálatképtelen lett, emiatt a következő vonatra tervezett 203-assal húzták fel a vékonycsíkos stokkot Bánrévére.
A 127-es Szergej hidegen gurult a segélyező 203-as mögött.
A mostani retró hétvége premierje a 19-30 013-as Ad sorozatú kocsi volt. Vékonycsíkos festést kapott, ami azokat az átmeneti időket idézi meg, amikor már kályhaezüst ajtókat, nagy osztályjelzéseket és sárga csíkot kaptak ezek a kocsik.
Az 5425-ös számú vonat gépe tervezetten is a 191-es Szergej lett volna Bánrévétől. A gép a szerelvény megállása után járt ki a miskolci vonal vágányára és onnan gurult vissza a foglalt II. vágányra, vonatra.
Tulajdonképpen némi vörös csillaggal és régi pályaszámmal egészen korhű kép lehetne valamikor az 1980-as évek elejéről, de a felvétel 2025. június 1-jén készült.
Az 5425-ös számú személyvonat keresztre vár Putnok állomáson. A késése miatt a találkozást az 5424-essel ide helyezték át Sajószentpéterről.
Érkezik az 5424-es számú személyvonat, azaz az olajzöld ingavonat Putnokra a 320-as remotorizált Szergejjel az élen. Az eredeti terv a 057-es lett volna, de ez a gép is szolgálatképtelenné vált Miskolcon.
A bánrévei irányváltás után a 203-as Szergej továbbította Ózdig az olajzöld szerelvényt.
Némi feliratbeli korrekció és ez a kép is készülhetett volna akár valamikor az 1980-as években.
Körüljárás Ózdon.
Az 5413-as a háttérben látható vegyes, kék szerelvény lett volna, ám valamilyen rejtélyes ok miatt az irányítás úgy döntött, hogy mégis az olajzöld inga induljon vissza Miskolcra a körüljárás után.
Összességében elmondható, hogy a tervek igen jók voltak, hiszen változatos összeállításokat kínált a gépcserés és szerelvényeket Ózdon léptető fordulószervezés. Sajnos azonban nem jött össze mindez a gépek fekvemaradása miatt. De valljuk be: azért egy hatvan éve szolgáló típusról van szó: a 057-es, mint korelnök szerepelt a program résztvevői között, ezt a gépet 1966-ban vette állományba a MÁV. Szóval ne csodálkozzunk, ha az egyre jobban eltűnő mozdonyok egyre többször állnak meg szolgálatképtelenség miatt és örüljünk, hogy legalább ennyit bírtak. Azért pedig külön köszönet jár a MÁV-csoport munkatársainak, hogy mozgásban tartották a vonatokat, még ha késésekkel is és nem kellett pótló autóbuszt indítani helyettük.
Halász Péter
