Kettős ünnepet tartott Mannheim 2025 júniusának utolsó hétvégéjén a történelmi belvárosban, amely a rajzasztalon tervezett városok egyik legrégebbi megvalósulása. A sétálóutcaként funkcionáló valamikori főút mellett a város és a környék közösségi közlekedésének gerincét adó villamosok és keskeny nyomközű vonatok is az ünnepeltek között voltak.
A bő 1200 éves történelemre visszatekintő Mannheim fontos vasúti csomópont mind a személy-, mind a teherszállítás szempontjából, valamint fontos felsőoktatási helyszín is. A városban alapított BASF és az 1967 óta John Deere néven termelő egykori Lanz traktorgyár mindmáig meghatározzák a második legnagyobb német rendezőpályaudvar profilját. Emellett az 1907-ben alapított, gazdasági súlypontú egyetem is emeli a város rangját.
A mai városmagot egy 1606-ban IV. Frigyes pfalzi választófejedelem által odaítélt megbízás alapján a holland vár- és várostervező Bartel Janson tervezhette meg. A ma is látható, többnyire szabályos négyszögekből felépülő területen 1811 óta mindössze néhány utcának van neve, a címek a tömbök saktábla jellegű azonosítói alapján képződnek. A rendszer kiinduló pontja az egyetemnek helyet adó kastély, amely előtt fut a Bismarckstraße, innen a Neckar felé a Kurpfalzstraße (köznyelvileg Breite Straße) indul, nagyjából középen pedig a Heidelberger Straße–Planken–Rheinstraße jelenti a fő csapást. Ezeken az utcákon villamos is közlekedik, még ha a nagyrészt sétálóutcás jelleg miatt nem is túl nagy sebességgel.
A Planken nyugati oldala (D1/E1 – O7/P7) az 1975-ös Szövetségi Kertészeti Kiállítás óta sétálóutca, ennek 50. évfordulójára pedig a Stadtbild Mannheim e.V. felhívására, számos szervezet és cég felajánlása nyomán egy bronzból készült 3D-modellt állítottak fel a P7 tömb nyugati oldalán. A Braille-írással is kiegészített művet Egbert Broerken és fia, Felix Broerken készítették. A 2025. június 29-én tartott átadón Christian Specht, a város főpolgármestere elmondta, hogy a teljesen akadálymentes kialakítású alkotás a különleges építészeti megoldást és a város történelmét mutatja be a látogatóknak. Helen Heberer, a kezdeményező egyesület elnöke szerint az elmúlt három év intenzív munkájában fontos szerepet játszott a város nyitottsága és számtalan tagjuk fényképei, ami alapján megépülhetett az 1945 előtti állapotot bemutató mű.
A hivatalos átadó után nem sokkal már szép számmal érkeztek érdeklődők a háromdimenziós térképhez
A városmagot és közvetlen környékét mintázó alkotás segítségével jól megérthető a felépítés
A Planken manapság egy fontos bevásárlóutca, ahol az épületek képében a múlt, mig a 2023-as gyártású Škoda ForCity Smart 36T képében a jelen találkozik
A másik ünnepelt a villamosközlekedés volt, amely ugyan 1878-ban indult meg még lóvontatással, de az első elektromos üzemű vonalat (Friedrichsbrücke–Mittelstraße–Industriestraße/Hansastraße) már 1900. december 17-én forgalomba helyezték. Érdekességként érdemes megemlíteni, hogy 1883 és 1922 között gőzvillamos is közlekedett a városban, melyeket több társaság is üzemeltetett.
A környéken 1971-re már csak öt nagyobb vasúttársaság maradt, akik a vonalakat üzemeltették: a három városi (MVG, VBL és HSB) mellett két regionális (OEG és RHB). Ezek fúziójára 2005-ben került sor az rnv megalapításával, amely 2010-re már sikeresen egyesítette a korábbi cégeket és nyújt változatos szolgáltatásokat az utasoknak. Bár az utóbbi években sok kritika érte a közlekedésbarátok részéről a céget a kivonásra ítélt típusok eladása vagy összevágása miatt, a korábbi korszakokból jelentős darabszámban őriztek meg járműveket. Ezekkel a néha még manapság is műszaki csodának számító darabokkal ismerkedünk meg közelebbről az évforduló okán tartott felvonulás képeivel. A képek a Marktplatz megállónál készültek, ahol a Paradeplatznál felállított színpadhoz vonulás előtt várakoztak a járművek.
Az 1928-ban az OEG-hez került szerelvény, melyet a heidelbergi Waggonfabrik Fuchs és a svájci Brown, Boveri & Cie. által gyártott 45/46 pályaszámokat viselő motor- és vezérlőkocsi alkot. 20 másik társával együtt egészen 1974-ig használták napi forgalomban, ez a páros 1990-ben szalonkocsivá lett alakítva és különjáratokra bérelhető. Jelenleg a legöregebb üzemképes szerelvény.
1970-ben állt forgalomba az MVG-nél a 455-ös pályaszámú DÜWAG GT6 Typ Mannheim, 2005-ben Helsinkibe került, ahonnan 2013-ban az IGN e.V. vásárolta vissza és 2023-ra működőképes állapotba hozták.
Szintén egy visszatérő darab az MVG-féle 516-os, amely ugyancsak DÜWAG GT6 Typ Mannheim volt 1964 és 1991 között 416-os pályaszámmal, amikor megkapta az akadálymentes középső modult és vele a GT8Nf típusjelzést. 2010-től 2019-ig oktató kocsi volt, majd Gothába került és onnan 2022-ben tért vissza. 2023 óta újra forgalomképes.
Szintén DÜWAG, de már az alacsonypadlós korszak terméke a GT6N Typ Rhein-Neckar (helyi elnevezése: 6MGT). Az 1995-ben forgalomba állított, eredetileg az MVG által vásárolt 5641, melyen az rnv reklámozza magát munkáltatóként.
Egy újabb korszakot mutat be a Bombardier műhelyeiben készült RNV8ER, amely a sokat megélt Variobahn típusba tartozik. A 2007-es gyártású 5712 frissen elkészült fóliázása a korábbi cégek arculatait mutatja be az egyes modulokon.
Szerencsés esetben ritkán látható ez a Mercedes-Benz Vito, melyet a szolgálatban lévő baleseti menedzser használ. Mivel a pályahálózat egy része jogilag a keskeny nyomközű vasutakra vonatkozó szabályok szerint üzemel, előírás a szervezet részéről egy 24/7 elérhető kompetens vasútüzemi személy léte, aki a hivatalos kapcsolattartó a haváriáknál.
A Rajna túlpartján a VBL is vásárolt a DÜWAG-tól GT8-ast, a képen látható 2156-os 1971-ben állt forgalomba 156-os számmal és egészen 2009-ig utasokat szállított. Felújítása 2021-ig tartott.
Egyedi darab lett az RHB-nál 1939-ben 1122-es pályaszámmal forgalomba állított Fuchs T4-es motorkocsi, miután 1943-ban a párja bombatalálatot kapott. Utolsó utasforgalmi szolgálatát 1965-ben teljesítette, majd munkakocsi és sótároló lett, mivel a '70-es években utasításellenesen nem darabolták fel a favázas kocsit. 1977 és 1988 között a DGEG viernheimi múzeumában lehetett megtekinteni, majd annak felszámolása után 1997-ig Bréma mellett tárolták. 2002 és 2008 között eredeti állapotára újították fel és apróbb módosításokkal, de korlátozások nélkül közlekedhet a teljes rnv-hálózaton.
Az előbb látott kocsit az RHB 1963-as gyártású DÜWAG ET6 és EB6 megérkezése, valamint a vonalon a feszültségszint 1250-ről 750 voltra csökkentése tette feleslegessé. A 1018 és 1058 pályaszámokat kapott szerelvényt két éven át Mannheimban használták, mivel csak az alacsonyabb feszültséghez való elektronika volt benne. Összesen nyolc ilyen szerelvény készült és 2010-ig rendszeresen utasokat is szállítottak.
A folyamatosan növekvő utasforgalom és a csökkenő ülőkalauzi személyzet hívta életre az RHB-nál az ötletet, hogy az ET6+EB6 szerelvény helyett teljes hosszban átjárható szerelvényt rendeljenek DÜWAG-nál. Az 1967-ben kiszállított négy ET12-es a világ lehosszabb villamosa címet is birtokolta 1994-ig, melyet a szintén ide megrendelt öt ET8N viselhetett.
Az egyedül fennmaradt 1020-as pályaszámú darab a felvonuláson mutatkozott be a nagyközönségnek. Furcsának tűnő megoldás, hogy a viszonylatszám helyén egy lámpa kapott helyet, de a vasúton kötelező tartozék a három fehér fény megléte.
Mivel a Rhein-Haardtbahn hivatalosan méteres nyomtávú vasútvonal, kötelező a vonatbefolyásolás, melyet a nagyvasúthoz hasonlóan elektromágnesek segítségével valósítanak meg. Az első forgóvázra szerelt eszköz viszont a bal oldalon függ.
Meghajtásáról az első és utolsó forgóvázakba épített 150 kW teljesítményű monomotor gondoskodik, a középső három futó forgóváz. Ajtóból is mindössze három került rá, hogy maximalizálják a szállítható utasok számát (118 ülő- és 201 állóhely).
Szintén a korszakra jellemző a borostyánsárga színű féklámpa, ami a közúti vasutas előírások miatt került fel. A helyi sörgyár reklámja nem véletlen, ugyanis partikcsokiént tervezik megőrizni.
Méreteivel és komplexitásával is tekintélyt parancsol a Mercedes-Benz Axor 1833, melyre a Hilton Kommunal (korábban Schörling-Brock) felsővezeték-karbantartásra szolgáló felépítményt épített 2009-ben.
A gyors közúti eljutáshoz kék, a munkavégzéshez sárga villogók tartoznak.
Az OEG ugyancsak nem szeretett volna lemaradni a akadálymentesítés terén, ezért 1996-ban forgalomba állította az akkor éppen az ADtranz által gyártott Variobahn helyi igényekre adaptált verzióját. A V6 néven ismert sorozat leállítása február óta folyik, utolsóként még a 4122 rendelkezett üzemengedéllyel.
Ahogy a kijelzőn is olvasható, ez volt a típus hivatalosnak mondható búcsúja is. A háttérben a Marktplatz (G1) meghatározó épületegyüttese, a Szent Szebasztián templom és a régi városháza együttese.
Szintén az OEG-től származik a manapság még néha oktatásra használt 82-es számú DÜWAG GT8-as, melyet 1966-ban szereztek be. Az elővárosi jellegnek megfelelően csak három ajtóval és 104 ülőhellyel rendelkezik. Emellett kétirányú is, hiszen vasúti jármű.
A felvonuló járműveket nézve mintha csak az OEG gondoskodott volna a múlt megőrzéséről: egy Rastattban készült teljes szerelvény T4 típusú 77-es vezetésével, amely 1963 és 1989 között szállított utasokat, majd munkakocsivá fokozták le.
Színben passzol a 193-as számú pótkocsi, amely szintén a Waggonfabrik Rastatt terméke, viszont 1962-es gyártású.
Mögé az 1961-ben gyártott 181-est (Rastatt B4) sorolták, amelyik viszont más színű díszcsíkkal rendelkezik.
A szerelvény végén a frissen elkészült 71-es számú Rastatt T4-es 1958-ból.
A teljes szerelvény korábban nem volt látható forgalomban.
Az Iveco Daily alvázra épített teherautó málhaterében baleseti beavatkozásokhoz szükséges kellékek rejtőznek. Kívánjuk, hogy gyakorlatokon kívül ne is legyen sűrűn használva a jármű!
Igazán érdekes alakú darab a VBL által 1985-ben megrendelt Schöma Klv53, amely a nagyvasúti teher-vágánygépkocsi keskeny nyomközű reinkarnációja. A platóra daru segítségével lehet rakodni, a géptér felett pedig akár 7 pályaépítő munkás is tartózkodhat.
Bár Heidelberg kevéssé reprezentálta magát, az IGN e.V. kezelésében álló 204-es DÜWAG GT8Z története a HSB-nél íródott 1975-től. 1984 októberében a kocsiszínben tűz ütött ki, három GT6-os (216, 224, 242) teljesen megsemmisült, ennek pedig kétharmadát kellett újraépíteni. Jelenlegi színét 1997-ben kapta meg, 2006 óta az IGN e.V. a tulajdonosa, 2019 óta tartalék jármű és telente a munkavezetékek jégmentesítésében is szerephez jut.
Szintén Heidelbergől érkezett a 3256-os pályaszámú, 1986-os gyártású DÜWAG M8C-NF. A középső modult és a Cegelec hajtáskonténert 2012-ben kapta, 2022 óta a fényszóró is LED-alapú lett.
Mivel Heidelberg és Mannheim között csak az OEG-pályát igénybe véve lehet eljutni méteres nyomtávon, ezen a típuson is láthatjuk a vonatbefolyásoló mágnesét.
A sor végén az rnv gyakorlatilag első saját beszerzésű típuscsaládjának két tagját is láthattuk: elölről a 1511-es számú, 2025-ös gyártású Škoda ForCity Smart 38T. Ahogy azt a tetőnél láthatjuk, a város címerét és nevét viseli. Hivatalosan a Paradeplatz (O1) melletti színpad előtt megállva lett felfedve a név a főpolgrmester által.
Hátulról a 2024-ben átvett 1842-es számú Škoda ForCity Smart 37T látszik. Ebben az összeállításban ugyan forgalomképes a szerelvény, de csak 50 méter a hossza. Normál üzemnapokon a 1511+1512 és a 1841+1842 összeállításban közlekednek, ami egy 60 és egy 40 méter hosszú szerelvényt ad.
A Kurpfalzbrücke hídfőjében található Kurpfalzkreisel közepén halad jobbra a 1840+1839 összeállítású Škoda ForCity Smart 37T-szerelvény. A belvárosi rendezvények miatt a belvároson áthaladó vonalak terelve közlekedtek, ennek lett áldozata többek között az 1-es vonal is.
Adorján Péter
