2013. 09. 10.

Utánajártunk – tényleg lazák a magánvasutak?

fotó: Halász Péter • © www.RegionalBahn.hu, 2013
A július végi tragikus spanyol vasúti baleset kapcsán itthon is megmozdult a média, és természetesen azonnal felmerült a kérdés: nálunk vajon előfordulhat-e ilyesmi? Ennek jegyében az Index július utolsó napján címlapon foglalkozott a kérdéssel – vitatható minőségben, ugyanis szerkesztőségünkön túl a vasúttal foglalkozók körében is megütközést váltott ki a cikk. Ígéretünk szerint utánajártunk az Indexnek nyilatkozó mozdonyvezető által bedobott témának. Hogyan is állunk a sebességtúllépéssel, és mi a helyzet a magánvasúti mozdonyvezetők munkaidejével?



A spanyolországi Santiago de Compostela városa közelében július 25-én egy ívben a megengedett 80 kilométer/órás sebesség közel kétszeresével siklott ki és csapódott betonfalnak a RENFE Madrid–Ferrol viszonylaton közlekedő Talgo-szerelvénye. A németországi Eschede közelében történt kisiklás után ez volt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb európai vasúti balesete. Érthető okokból a külföldi és hazai sajtó is élénken érdeklődni kezdett a vasútbiztonsággal kapcsolatos témák iránt, az Index pedig szakemberek segítségével kereste a választ arra az alapkérdésre, hogy vajon itthon előfordulhat-e hasonló esemény. A jó szándék azonban – hogy stílszerű képpel éljünk – kisiklott: a megkérdezettek egyike, az időközben névtelenné „helyesbített” magánvasúti mozdonyvezető néhány egyéb, szakmai szempontból vagy pongyola újságírói „ferdítés” miatt hibás állítás mellett a hazai magánvasutak mozdonyvezetőinek munkaidejével kapcsolatos törvénytelen gyakorlatra engedett következtetni szavaival.

Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, a hazai vasútbiztonsággal és a magánvasutak dolgozóinak munkaidejét érintő szabályokkal kapcsolatos kérdéseinkkel megkerestük a MÁV Zrt. Kommunikációs Igazgatóságát, illetve a főbb hazai magánvasutakat. Amint mai cikkünkből kiderül, a hazai vasútüzem valószínűleg sok minőségi paraméterben elmarad a nyugat-európai standardoktól, ám a biztonság itthon is fontos. A laikusok számára talán nem érdektelen információ az sem, hogy a hazai vasúti közlekedés jó biztonsági mutatókkal rendelkezik, és ha már összehasonlításban nézzük a kérdést, az osztrák síneken sokkal több közfeltűnést keltő, vagy elvi szinten aggályos, ám szerencsés kimenetelű esemény történt az elmúlt években. (A nemzetközi kitekintéssel a későbbiekben külön cikkben is foglalkozunk majd.)

Megkeresésünkre elsők között a „nagy” MÁV reagált, válaszuk korrektnek és tartalmasnak mondható. Sőt, egy kicsit emlékeztetve az időnként túlbiztosított hazai vasútra, helyenként túlzottan is „újságíró-biztosra” sikerült. Nemigen vették figyelembe, hogy a megkeresés olyanoktól származott, akiknek van már némi fogalma arról, mi is az a vasút. Ez bizony érezhető volt a válaszok stílusán és terminológiáján is, ám ezt természetesen az ominózus Index-cikk óta nem róható fel hibaként, sőt...

fotó: Halász Péter • © www.RegionalBahn.hu, 2013
A MÁV-csoportnál biztosra mennek – újságíróbiztosra

Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy tudomásunk szerint a MÁV Zrt. hálózatán elterjedt EVM-típusú vonatbefolyásoló berendezés nem igazán alkalmas a lassújelek betartásának gépi úton történő kikényszerítésére, így a „gyorshajtások” megakadályozásában az egyetlen fegyver a vasúttársaság kezében a menetíró készülék regisztrátumának utólagos értékelése. Az állami vasúttársaság válaszában elismerte, hogy a berendezés valóban nem bír ilyen funkcióval, „azonban létezik már olyan ETCS nevű rendszer”, mely igen. Ennek „tesztüzeme” zajlik. Ez magyarra fordítva egyébként annyit tesz, hogy a Budapest–Hegyeshalom vasútvonalon már a 2002-ben megkezdett korszerűsítés során Budaörs–Hegyeshalom viszonylatban sor került az ETCS (Level 1) kiépítésére, vagyis a menetrendi tesztüzem nagyjából tíz éve zajlik. A másik érintett, hazai ETCS-es vonal a Zalacséb-Salomvár–Hódos közötti szakasz.

Így tehát tényleg úgy néz ki, az egyetlen eszköz a menetíró berendezésekből nyert adattartalom kiértékelése: „a rögzített adatok ellenőrzését a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. erre kiképzett szakemberei végzik, akik több esetben, vonattovábbítás közben a helyszínen is ellenőrzik a mozdonyvezetőket.” Amennyiben az ellenőrzés során sebességtúllépés kerül megállapításra, akkor a munkáltató az esetet szigorúan kezeli: a lebukott mozdonyvezetőt akár el is bocsáthatják, de gyakoribbak a figyelmeztetések, pénzbüntetések, és a rendkívüli időszakos vizsgára történő kötelezés. Ha baleset történik, nyilván ennél is szigorúbb az eljárás, az ügy akár a bíróság elé is kerülhet. Összességében elmondható: nem jellemző az ész nélküli száguldozás, a mozdonyvezetők döntő többségébe szorult annyi felelősségérzet, hogy önként betartsák a vasúti közlekedés alapszabályait – ha másért nem, azért, mert őket is hazavárják a szolgálatuk végeztével.

fotó: Halász Péter • © www.RegionalBahn.hu, 2013
A mozdonyvezetőket is hazavárják, saját érdekük a szabálykövető munkavégzés

Azon kérdésünket illetően, hogy létezik-e nyilvánosan elérhető adat a hazai vasútbiztonsággal kapcsolatos mérőszámokról, például megismerhető-e az évente előforduló „vörösmeghaladások“ vagy éppen ellenőrzés során feltárt és szankcionált sebességtúllépések száma, a MÁV az NKH és az ERA (Európai Vasúti Ügynökség) egész EU-ra kiterjedő publikációira utalt vissza. Tehát létezik ilyen adat, de ha meg akarjuk ismerni, más szervek irattárát kell feltúrnunk. Ezt a választ némileg a kérdés előli kitérésként értékeltük, már csak azért is, mert az ERA éves jelentése sebességtúllépések és „vörösmeghaladások” tekintetében egyáltalán nem informatív. Az ERA jelentéséből viszont kiderül, hogy a vasúti balesetekkel kapcsolatos halálesetek tekintetében az európai középmezőny végén vagyunk, bőven az EU átlag felett. Az ördög persze a részletekben lakozik, ugyanis a halálozások döntő többsége öngyilkosság vagy útátjáróban történt baleset következménye – az előbbi kategóriában pedig az élbolyban tanyázunk, sőt a szintbeni útátjárók hálózathosszra vetített aránya (és ezzel összefüggésben a baleseti rizikó) is kifejezetten magas.

Lévén, hogy a pályahálózat karbantartásáért és felújításáért hálózati szinten „csak” a MÁV felelős, feltettünk azt a kérdést is, hogy egy év leforgása alatt átlagosan mekkora anyagi fedezet áll rendelkezésre a pályahibák javítgatására (lassújelek „kigyomlálására”) a teljes hálózaton. A rövid válasz: nagyjából 32 milliárd forint. A hosszú: reménytelen lenne felsorolni, mi mindenre kell(ene) pénznek jutnia és mennyire rövid idő alatt. Elégedjünk meg annyival, hogy a fenti összeg csak a tűzoltásra elég, és a beavatkozások célja sem lehet több, mint az eredeti pályasebesség visszaállítása. Egy dolog viszont biztos: nincs az országban életveszélyes, vagy olyan pályaszakasz, ahol egyébként nem lehetne fenntartani a forgalmat, vonatok viszont mégis közlekednek rajta.

A MÁV egy kérdéskörben azért mégis inkább a hallgatást választotta. Az Index által megkérdezett kezdő mozdonyvezető éppen egy olyan esetről számolt be a veresegyházi vonalról, ahol a kérdéses pályaszakaszon egyik irányból 30 kilométer/órás, a másik irányból viszont 40 kilométer/órás lassújel volt kitűzve. Ezzel kapcsolatban felmerült részünkről a kérdés: előfordulhat-e olyan eset, amikor egy adott pályaszakaszon a két menetiránynak eltérő mértékű sebességkorlátozást kell elrendelni, bármilyen pályaoldali okból? Nos, erre nem kaptunk választ, mint ahogy arra a gyakorlati „finomságokat” firtató kérdésre sem, hogy „Előfordulhat-e eltérés a pályaszakaszra vonatkozó lassújelkimutatás és/vagy írásbeli rendelkezés és a ténylegesen kitűzött sebességérték között?” Nem teljesen érdektelen ez a téma, ugyanis a hazai gyakorlatban napi rutinnak számítanak a vezetőasztaltól a földig érő írásbeli rendelkezések – képtelenségnek tűnik, hogy mindez hiba nélkül megvalósítható.

A munkakörülmények változatosak: a Teknőkön egészen vállalható, de egy öreg V43-assal már nem mindig élvezet a munka
(fotók: Halász Péter)


A többi kérdésünk a mozdonyvezetők munkakörülményeire, valamint a vezetési idő hosszára és a megengedett vezetési idő túllépésére vonatkozott. Itt a válasz lényegesen egyszerűbb (szinte mindenhol a „hatályos jogszabályoknak megfelelően” téma variációit hallhattuk): a vontatási személyzet vezényléséért felelős MÁV-TRAKCIÓ Zrt. a törvényi előírásokat betartva (munka törvénykönyve, vasúti törvény, kollektív szerződés) készíti a mozdonyvezetők munkaidő beosztását, s ezek rendelkeznek a pihenőidőről, valamint – az egyébként örök favorit – munkaközi szünetek kiadásának rendjéről. Elvi éllel kijelenthető azonban: „a baleseti statisztikák eddig nem mutattak ki fáradságból bekövetkezett balesetre utaló okot.”

Ha nem is minden pontban, de azt mondhatjuk, az állami vasúttársaság válasza megnyugtató volt, s ami a legfontosabb: gyors és kimerítő. Ennek a szöges ellentétével találkoztunk egy másik versenyző, a Floyd Zrt. kapcsán.

Megkeresésünket augusztus 1-jén 13:45 órakor küldtük el, ugyanaznap 14:54 órakor a titkárságvezető (kijelölt sajtókapcsolati munkatárs nincs) válaszában arra kért, hogy kérdéseinket lehetőleg német nyelven is juttassuk el hozzájuk, hogy a németországi menedzsmenthez tudja azokat továbbítani. Faramuci a helyzet: egyrészt örültünk, hiszen azonnal foglalkoztak velünk, és úgy tűnik, magas szinten. Másrészt viszont visszatetsző egy német érdekeltségű cég sajtósától, hogy a sajtómegkeresést nem maga fordítja le (vagy foglalja össze a tartalmát), hanem lefordíttatja az igénylővel. Akkor tehát Magyarországon, egy magyar cégjegyzékben szereplő cég magyar vezetésével/sajtósával történő levelezés során használatos hivatalos nyelv a …? Persze a dolog nem jelentett akadályt, a német fordítást másnap megkapták.

Teltek a napok, hetek, végül egy egész hónap. Szerkesztőségünk egyik tagja több alkalommal érdeklődött telefonon (lásd keretes írásunkat is), míg aztán kerek egy hónap múlva (szeptember 4-én) megérkezett a válasz. Ezt most – a terjedelmi korlátoktól nem félve – szeretnénk teljes egészében, magyar nyelven idézni: „A fenti három kérdés vonatkozásában azt válaszolhatjuk, hogy a Floyd Zrt. a releváns törvényi előírások és saját munkamódszerei felhasználásával ellenőrzi munkatársait. — A témával kapcsolatban munkatársunk önállóan nyilatkozott, ehhez nem kérte a vezetés engedélyét. [A kérdés az volt, hogy az index.hu-nak nyilatkozó mozdonyvezető által elmondottakat tekinthetjük-e a cég hivatalos álláspontjának?]. — Ezen kérdések sajnos túl mélyen érintik az üzleti titok területét, így velük kapcsolatban nem tudunk bővebb felvilágosítást nyújtani.”

Ennyit sikerült tehát egy hónap alatt kiizzadnia magából a cégnek - egyébként helytelen németséggel, rossz ragozással, hibás idegen nyelvi mondatszerkesztéssel és életidegen stilisztikával. Csak remélni tudjuk, hogy a vállalat munkatársai az érdemi vontatási feladatokat ennél komolyabb felkészültséggel, nagyobb lelkesedéssel és felelősségtudattal látják el.

Floyd – a brit hardvert importálták, a szoftver kint maradt

A többi, üzleti titkok (?) tekintetében érdemi választ adó magánvasút érdekes gyakorlati kérdésekről is nyilatkozott. A legtöbb információt a Rail Cargo Hungaria (RCH) és az MMV Zrt. mukatársai adták. Ezek szerint a mozdonyvezetők munkaidejét a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény, mint általános, valamint a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vtv.) 68/A-68/G. §§, mint speciális jogszabály rendelkezik. A mozdonyvezetőket vezényelt utazói munkarend keretén belül foglalkoztatják, egy szolgálat pedig maximum 12 órás – ebből legfeljebb 10 óra a vezetési idő. A szolgálatok közötti pihenőidő legalább 12 óra, melyet a lakóhelyre érkezéstől az onnan történő elindulásig kell számítani. A cégek között olyan is akad, aki mozdonyvezetői számára MÁV-Start VIP-kártyát biztosít a hazautazás megkönnyítésére. Az RCH megemlíti: „mindig figyelünk arra, hogy a szolgálat megkezdése vagy befejezése olyan helyen történjen, ahol a közlekedés megoldható. Amennyiben a váltás után mégsem tud hazajutni a munkavállaló, akkor az ország különböző pontjain lévő RCHs mozdonyvezetői tartózkodókban van lehetőség a pihenésre.”

Kíváncsiak voltunk a dolgozók vezetési idejének figyelemmel kísérésének, illetve utólagos ellenőrzésének módszertanára is. A vezetési időket tartalmazó nyilvántartás vezetésének módjáról a Vtv. 68/G. § előírásai rendelkeznek. Az MMV Zrt. esetében a diszpécserszolgálat folyamatosan nyomon követi a mozdonyvezetők szolgálati és vezetési idejét, és a menetlevelek feldolgozása során is ellenőrzik az adatokat. A szúrópróbaszerű, vezetés közbeni vagy a regisztrátumokon végzett utólagos ellenőrzést minden társaság alkalmazza, a szankciók köre pedig a szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetéstől a jutalommegvonáson és alapbércsökkentésen át indokolt esetben felmondásig tart.

MMV – korrekt megjelenés, korrekt kommunikáció

A rendkívüli események miatti késésekre nehéz ugyan felkészülni, de az egyik, neve említésének mellőzését kérő hazai magánvasút megemlíti, hogy egyes problémás útvonalakon olyan viszonylatokra is inkább váltást terveznek be, ahol elvileg egy szolgálat alatt befejezhető lenne az út. A Rail Cargo Hungaria előrelátható késés esetén előrehozza a mozdony személyzetváltásának időpontját és/vagy helyszínét, míg mások inkább addig hajtják a vonatot, amíg a vezetési idő engedi, majd a szolgálat lejártának tényleges helyére küldik a leváltót. Érdekesség, hogy az RCH hamarosan szolgálati tábla-PC-vel szereli fel mozdonyvezetőit. Ezek segítségével folyamatosan nyomon lehet majd követni a dolgozó fel- és lejelentkezésének időpontját, a vezetési időt, sőt azt is, hogy éppen milyen sebességgel halad az általa vezetett mozdony. Az államvasútnál rendszeresített MFB-n is meglévő felügyeleti funkciókon túl ez a megoldás arra is módot ad, hogy a mozdonyvezetők a szükséges szolgálati menetrendet és az útvonalkönyvet elektronikus formában vigyék magukkal – ahogy ez az osztrák Westbahn GmbH esetében már bevett gyakorlat.

Ami a baleseti statisztikákat illeti, a magánvasutak is az NKH számára kötelezően elkészített jelentéseikre utalnak, ám az RCH tényszerűen is kiemeli, hogy az elmúlt években a társaság 9 balesetben volt érintett, ezek közül pedig egy sem járt személyi sérüléssel. Kiváló és tartalmas válaszukban azt is megemlítik: „Jelentős energiát áldozunk a mozdonyvezetőnk lelki, pszichikai állapotának erősítésére. negyedik éve működtetünk egy Kríziskezelői rendszert, mely a rendkívüli traumás helyzetekre (pl. gázolásos esetek) készíti fel mozdonyvezetőinket.”

A válaszokból és a személyes beszélgetésekből az is kiderül, hogy a törvények követése – az élet más területeihez hasonlóan – Magyarországon a sínek világában sem egyszerű. A munkaidőn túl a magánvasutak tevékenységét is szabályozó törvények gyakori változása egyértelműen problémát okoz, és olyan esetről is beszámoltak forrásaink, amikor a törvényértelmezési célból megkeresett felügyelő hatóságnak is feladta a leckét egyik-másik paragrafus. Ide kapcsolódik a járművezetők típusismeretének kérdése is. A hatályos európai közösségi és ennek nyomán a nem mindig logikus hazai szabályozás sokszor egy kalap alá vesz olyan járműveket is, melyek egy sorozatba tartoznak ugyan, de a különféle korszerűsítések miatt mégis sok fontos részletben eltérnek egymástól. (Példaként említhető a hazánkban is előforduló cseh 363-as 'Pershing', vagy a nagy román klasszikus, az ASEA-licensz alapján épült 40-es sorozat megannyi variációja.) Érdekes gyakorlati kérdés, hogy a kisebb eltérések között vajon adódik-e olyan, amely éles helyzetben működésével meglepheti a hasonló, ám mégis kissé más fajtársakon szocializálódott (így papíron teljes értékű típusismerettel rendelkező) mozdonyvezetőt.

Rail Cargo Hungaria – gyors, részletes és tartalmas válaszok
Kommunikálni vagy nem kommunikálni?
A cikkhez történő adatgyűjtés során érdekes tapasztalatokat szereztünk a hazai vasútvállalatok sajtókommunikációjának színvonalával kapcsolatban – pozitív és negatív meglepetések egyaránt értek minket.
A jóval kezdve: a legtöbb érintett komolyan vette a témát és érdemben válaszolt kérdéseinkre – a nevüket vállaló magánvasutak közül kiemelhető az MMV Zrt. és a Rail Cargo Hungaria, de ugyanez elmondható a MÁV-csoportról is. Egyes cégek a sajtómegjelenésekkel kapcsolatos korábbi negatív tapasztalatok miatt készséggel, ám nevük elhallgatását kérve válaszoltak. A képzeletbeli aranyérem talán az RCH-t illeti meg leginkább.
A skála következő fokozatát azok a társaságok jelentették, akik még egy automatikus („üzenetét megkaptuk”), vagy elutasító („nem kívánunk nyilatkozni”) válaszra sem méltatták levelünket. Kisebb cégek (például BOBO Kft.) esetében ez valahol érthető is, de a nemzetközi vállalatnak számító AWT részéről már legalábbis elgondolkodtató az ilyesfajta „nemválasz”. Erre egy lapáttal rátett a MÁV Nosztalgia Kft: a honlapon a PR/Kommunikáció szó alatt szereplő kommunikációs munkatársuk három héttel a megkeresést követően a telefonban értetlenségét fejezte ki, hogy miért is zaklatjuk őt. Kérésünkre az újraküldött kérdéssor illetékes személyhez történő továbbítását ígérte – talán mondanunk sem kell, azóta sem hallottunk róluk.
A Train Hungary ennél lényegesen frappánsabb módon vonult illegalitásba: honlapjukon nincs elérhetőség, a kapcsolatfelvételre szolgáló űrlap menüjében pedig csak románul választhatunk témát. Szívünk szerint a „consultanţă feroviară” menüpontot választottuk volna, de félő, hogy finoman szólva is hiányos romántudásunkkal nem jutottunk volna messzire. (Aggódó, segítőkész olvasóinknak a kapcsolatfelvétel módjára vonatkozó ötleteit ezúton is köszönjük, ám megítélésünk szerint egy ilyen komolytalan weblappal rendelkező vállalat kapacitásait nem érdemes további kérdésekkel terhelni.)
Az abszolút mélypontot – meglepetésünkre – az éppen vasútbiztonsági tanúsítvány nélkül kókadozó Floyd hozta. Ők szinte azonnal bekérték kérdéseinket németül is, s ekkor felcsillant a szemünkben a remény: komolyan foglalkoznak megkeresésünkkel, mégpedig a legmagasabb szinten. Miután irreálisan hosszú ideig nem érkezett válasz, öt hét és többszöri „piócáskodó” telefonbeszélgetés után három teljes mondatnyi, egyébként nulla információtartalmú válaszra futotta nekik – nyilván megvan most a maguk baja, de hát azért mégis... Ez a mentalitás nem tűnik méltónak a vasútbiztonsági kérdésekben nagyságrendekkel nyitottabb Nagy-Britannia kiöregedett mozdonyainak szelleméhez – különösen annak fényében, hogy az üzleti titoknak minősített kérdéseinkre a többi válaszoló vasúttársaság részletes, nyílt választ adott. Már csak azért is, mert valójában ezek törvényi kötelezettségek teljesítéséről (is) szólnak.

Train Hungary – nevében magyar, nyelvében nem mindig. A honlap inkább riasztja, mint vonzza az érdeklődőket
(a másképpen nem jelzett képeket Magyarics Zoltán készítette)

Nánási Zoltán, Magyarics Zoltán

1 megjegyzés:

  1. Szóhasználatodnál maradva: a Floydnál sajnálatos módon "software downgrade" történt...

    VálaszTörlés

Figyelem!

Oldalunkon bizonyos esetben, elsősorban régebbi írások esetén vagy időszakosan valamennyi írás esetén előzetesen moderáljuk a hozzászólásokat vagy a hozzászólások lehetőségének időszakos vagy tartós felfüggesztését. Amennyiben erre nem kerül sor, úgy fenntartjuk az utólagos moderáció jogát. Moderációs alapelveinkről részletesebben az Impresszumban olvashatnak.